Menü

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták a történteket. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal.

A Chopin - Párizsi szonáta jelentem bevette a honi mozikat és a szívünket egyaránt. A főszereplő, Eryk Kulm megrendítően átlényegül, míg a főszereplő Liszttel való barátsága okán, megelevenedő mi fiunkat (a francia Victor Meutelet tolmácsolásában) is öröm látni. Igaz utóbbit kissé manírosnak találtam, de mondjuk ember legyen a talpán, aki Liszt Ferencet anélkül tudja hitelesen ábrázolni. A film a nemesi, nagyvárosi koncertek árnyékában egy ízig-vérig emberi sorstörténetet tár elénk. A többségében francia nyelvű mozi felesleges körök helyett ütős párbeszédekkel és gyönyörű zenével támad.

Miközben a tengerentúlon középszerű, CD és popcorn eladási segédeszközzé silányították a zenész életrajzokat (lásd Bohém rapszódia és társai vagy legutóbb a Michael), addig itt komoly téttel bírnak a látottak. Természetesen egy lengyel állami filmnél van némi pátoszos jelenet Chopin hazaszeretetéről, de ezek egyáltalán nem zavarók. Ami viszont kimagaslik, az a kosztümök és a korhangulat megmutatása. Az elmúlással való szembenézést alig láthattuk még ilyen nyíltan. Ellentétben a roppant tévéfilmes eszközökkel operáló biográfiák erdejével, mint például a nemrégi Ravel-életrajzzal, a Boleróval ellentétben, nem ugrál az időben, nem akar több lenni, mint ami.

Egy önmagát nyíltan vállaló, kerek egészet kapunk, az élet mulandóságába csomagolt parafrázist a zene örökértékűségéről. Meg persze a szűk 200 évvel ezelőtt párizsi világról egy hitelesnek ható kis szeletet, amely a történelmi hűségre törekvése közepette is dinamikus és magával ragadó tud lenni. Nem az év történelmi filmje, de nálam ott lesz a döntőben, ez szinte biztos. Addig is mindenkit biztatok, aki akár a komolyzene, akár az európai történelem barátja, hogy nyugodtan tegyen vele egy próbát. Majd hazaérve a moziból bátran szánjunk időt a chopini muzsikára is, mely túlélte alkotóját, örökké velünk marad.

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.