Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és előadójának története rengeteg érdekes és kínos motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők, valamint dörzsölt producerek elérkezettnek látták most az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antonie Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett tökéletes átlényegülésével: a zene kolosszális, mindez hatalmas reklám promócióval meghintve, a hangulat mindenhol adott volt. Kezdjünk is bele, hiszen ezt én, mint egykori rajongó sem hagyhattam ki.

A zenei emlékfilmek reneszánszukat élik, mióta a Bohém rapszódia (2018) lebutított, középszerű sztorijával és a Queen örökségével dollár milliárdos kasszát robbantott. Volt már itt előadó híresség szentté avatása (Bob Marley: One Live - 2024), legendás énekesek gyerekkori, torz családi kötődése miatti vezekléstörténet (Elvis - 2022) egyaránt. A Michael pontosabban tartalmazza mindhárom fenti mű előnyét és hátrányát egyaránt. A bennem ugráló jin és jang hatások miatt majd ketté szakadtam a moziban.

Miért is ne nézzük meg?

Én sok nézővel ellentétben nem akartam ítélkezni az énekesről, nem a botrányok oldaláról szerettem volna látni a történteket. A film azonban még nekem is roppant álszent módon kerülgeti a forró kását és csak sejtetni véli a főhős pszichés problémáit (önképzavar, Péter Pán szindróma, gyerekkori traumák), ennek mélységét, amit ugye mindenki így vagy úgy a régi híradásokból átélt. Elég volt anno ránézni Jacksonra és évről évre látszott, hogy odabent szörnyű harcok dúlnak. Ez a mozi azonban nem is akar komplex képet adni, megelégszik egy nagyon aprólékosan kidolgozott közönségsimogató hatással, amely elrepít minket egy izgalmas útra a gyerekkorának, és a 80-as évek zenei világába.

Hiányzik a kortársakra való reflexió is: elég zavaró, hogy Jacko „We are the world” projektben való részvétele teljesen kimaradt. A Michael mozi reklámhadjárata érthetetlen módon arra lett felépítve, hogy ez A film az életéről. Hát nem. Persze mondogatták, hogy lehet, hogy lesz második rész, de azt nem, hogy ott és akkor vágják minimum ketté az életrajzot. Talán célszerű lett volna „Kezdetek”, vagy a „Legenda születésének története” vagy hasonló alcímet adni a látottaknak, mert ez így röhejes. A történelmi pontosság is helyenként megkérdőjelezhető, hiszen például Janet Jackson nem akarta, hogy benne legyen, így a főszereplő testvére(!) még említés szinten sem szerepel.

Az utolsó félórát pedig szinte teljesen újra kellett forgatni, így biztos, hogy a Fuqua által megálmodott vízió súlyosan meg lett bolygatva a család felügyelete miatt. Az egész filmnek olyan hatása van, mint mikor egy méregdrága étteremben (közel 200 millió a költségvetés) egy előételt eszünk főétel áráért, amely ugyan nem is rossz, meg nem is kis adag, de valahogy érezzük, hogy csak az igazi főfogással együtt nyeri el igazi értelmét. Én kíváncsian várom, hogy lesz-e és ha igen, milyen mélységű és merészségű újabb rész.

Miért szerethető mégis ez a mozi?

Ez a film azonban még így is egy tisztességes iparos munka, amely során a zenei betétek garantáltan előhozzák mindenkiben, így bennem is, a jacksonosan táncoló kisgyereket. A színészek a nem túlírt szerepeiket remekül hozzák, még a cameozó Mike Myers, a Bohém Rapszódia producerére kísértetiesen hajazó karaktere, sem zavaró. A főszereplő, Jaafarra pedig nincsenek szavak, aki feliratosan nézi, az se tud belekötni a beszédébe, hanghordozásába. Ő volt a tökéletes választás. A kegyetlen, manipulatív apa karaktere (Colman Domingo) is remekül átjött, tényleg félni lehet tőle.

A koncertfelvételek velőtrázóak, nem sajnálták a pénzt a részletekre. Külön piros pont, hogy a főszereplő egykori, súlyos reklámfilm közbeni sérülését is le merték forgatni. Korrekt élményt kapunk tehát, amely közelebb visz Michael Jacksonhoz, de nem akar formabontó lenni, csak egy szép képeslap a régmúltból, amely megmosolyogtató és kellemes kikapcsolódás lehet, ha nem elemezzük túl és ha persze lesz második rész is, reméljük a legjobbakat. Addig is poroljuk le a régi kazettákat, vagy izzítsuk be a youtube-ot és hadd szóljon. Jacko zenéje van, volt és…. lesz.