Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

Egy csalódás, egy veszteség vagy a mindennapi stressz természetes módon befolyásolhatja a hangulatunkat. Vannak olyan emberek, akiknél ez a lehangoltság nem néhány napig vagy hétig tart, hanem hosszú hónapokon, sőt éveken át jelentkezik. Ők gyakran úgy érzik, mintha mindig is ilyenek lettek volna, ezért sokáig nem is gondolnak arra, hogy egy kezelhető mentális egészségügyi állapot állhat a háttérben. Ezt az állapotot nevezzük disztímiának, amit ma a szakirodalom „perzisztáló depresszív zavarnak” is nevez. Bár tünetei általában enyhébbek, mint egy súlyos depressziós állapoté, de tartóssága miatt komolyan ronthatja az életminőséget, a munkavégzést, a tanulást és sajnos az emberi kapcsolatokat is.

A disztímia egy hosszan fennálló hangulatzavar, amelyre a tartós lehangoltság, a csökkent örömérzet és egy kimondottan negatív hangulat jellemző. A diagnózis felállításához a tüneteknek felnőtteknél legalább két éven, gyermekeknél és serdülőknél legalább egy éven át fenn kell állniuk, úgy, hogy közben legfeljebb rövidebb időre enyhülnek. Fontos tudni, hogy a disztímia nem egyszerűen egy lustaság, vagy negatív hozzáállás, hanem egy valódi mentális egészségügyi állapot, amely megfelelő segítséggel kezelhető. Kialakulásának nincs egyetlen oka, általában több tényező együttesen játszik szerepet.

A kutatások szerint azoknál, akiknek a családjában előfordult depresszió vagy más hangulatzavar, valamivel nagyobb lehet a disztímia kialakulásának kockázata. Ez nem jelenti azt, hogy biztosan kialakul a betegség, csupán azt, hogy bizonyos emberek fogékonyabbak lehetnek rá. A hangulat szabályozásában több ingerületátvivő anyag, mint például a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin is szerepet játszik, ezért, ha ezek működésében zavar alakul ki, az hozzájárulhat a tartós lehangoltsághoz. A hosszan tartó stressz, gyermekkori traumák, bántalmazás, veszteségek, de akár az anyagi nehézségek vagy tartós magány szintén növelhetik a kialakulás esélyét.

Az állapot bármely életkorban kialakulhat, bár gyakran már serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban megjelennek az első tünetek. Nőknél valamivel gyakrabban fordul elő, de férfiaknál is sok esetben diagnosztizálják. Mivel a tünetek lassan alakulnak ki, sok érintett évekig nem kér segítséget, mert úgy gondolja, hogy egyszerűen ilyen a személyisége.

Fontos tisztázni, hogy a disztímia és a depresszió között sok hasonlóság van, de nem ugyanazt jelentik. A súlyos depresszió tünetei általában intenzívebbek, és jelentősen akadályozhatják a mindennapi életet. A disztímia ezzel szemben gyakran enyhébb lefolyású, viszont sokkal hosszabb ideig tart. Tünetei közé sorolhatjuk az állandó rosszkedvet, fáradékonyságot, önbizalomhiányt, reménytelenség érzését, koncentrációs zavarokat, alvászavarokat, a döntési nehézségeket, és akár az étvágytalanságot is.

Előfordulhat az is, hogy valakinél a disztímia mellett időnként súlyos depressziós állapot is kialakul, ezt a szakemberek kettős depressziónak nevezik. A disztímia jól kezelhető állapot, különösen akkor, ha időben felismerik, például pszichoterápiával, gyógyszerekkel, élhető napirend kialakításával, kiegyensúlyozott étkezéssel, megfelelő minőségű és mennyiségű alvással, és a társas kapcsolatok intenzívebb fenntartásával is.

A disztímia egy hosszan fennálló hangulatzavar, amelyet tartós lehangoltság, alacsony energiaszint és az örömérzés csökkenése jellemez. Fontos tudni, hogy a tartós rosszkedv nem olyan állapot, amelyet egyszerűen el kell viselni, megfelelő segítséggel van lehetőség a változásra és a jobb életminőség elérésére.