Tesztoszterontúlpörgés - Tyler Rake: A kimenekítés 2.

A Tyler Rake: A kimenekítés három évvel ezelőtt kisebb meglepetést okozott azzal, hogy a Netflixre egy kőkemény akciófilm érkezett, ami olyan akciójeleneteket tartalmazott, hogy azzal szinte beírta magát a filmezés történelmébe. Már az első rész is nagyon komoly nézettséget hozott, és a film befejezése – valamint persze a nagy számok törvénye alapján – folytatásért könyörgött, így végre megérkezett Tyler Rake újabb küldetése, amelyben többek között Grúziában, Ausztriában kell kőkemény akciókban részt vennie.

Honnan indul a sztori?

A film közvetlenül az előző rész “hidas jelenetétől” veszi fel a fonalat, tehát Tyler Rake (Chris Hemsworth) élet és halál között lebeg. Nyilván az előző részt kétértelműen zárták le, így ezáltal kaptunk egy nagyon drámai véget, viszont a karaktert is fel lehet éleszteni. A kezdés nem is áll nagyon másból, mint hogy Tyler-t “összerakják darabjaiból”, pár perc alatt megmentik, majd újra felépül és elkezd edzeni, negyed óra (ami a filmben 5-6 hét) múlva pedig már teljes fegyverzetben megy az újabb bevetésére, ami a fülledt, meleg Banglades helyett ezúttal a fagyos Grúzia, majd később Ausztria lesz. A kimenekítésre váró emberek pedig a volt feleségének testvére (Tinatin Dalakishvili), és annak családja (Andro Japaridze és Marta Kovziashvili).

Ne gondold túl!

Lényegében véve a film a kezdeti rövid felvezetést leszámítva egy túlpörgetett, tömény akcióból álló zúzda. A történet hajszálvékony, a karakterek motivációit általában egy-egy akciójelenet közben ismerjük meg. Az akció csúcsjelenete, amikor Tyler Rake egy száguldó vonaton egymás után lő le, és robbant fel helikoptereket. Emellett egy közel 15 perces jelenetben vágások nélkül harcol gépkarabéllyal, gránátokat dob, lelő több helikoptert a vonat tetején lévő géppuskával, verekszik és késsel harcol a “tucatkatonákkal”, röviden annyira intenzív az az élmény amit a néző lát, hogy nem lehet nem szeretni. A film rendezője Sam Hargrave pedig a másodpercenként váltakozó szerelvény belsejében látható harcokat is úgy prezentálja nekünk, hogy mindent elhiszünk. Sőt, zabáljuk ezeket az összecsapásokat, mert a megvalósításuk folytán képtelenség nem rajongani értük.

A film csatajeleneteit pedig valószínűleg egy komplett tanulmányban lehetne elemezni, mivel ennek a filmnek valójában ez az igazi erőssége, a harcjelenetek most is borzasztó realisztikusak, valósághűek. Az operatőri munka valószínűleg, hogy egy újabb nagyon komoly szintet lépett át. Meg lehet említeni azt a részt is amikor mesterlövészek küzdenek egymás ellen egy későbbi jelenetben, és a kamera szintén (látható) vágások nélkül mutatja az egymás elleni lövöldözést.

Chris Hemsworth az első részhez hasonlóan nem a drámai alakításával emelkedik ki a filmből, helyette inkább a fizikuma kerül kihangsúlyozásra. Sőt a magyar szinkronnal elhangzó jelenetek, mint például az: “Oda megyek, de nem tárgyalni megyek.” Vagy ilyen lehet még az: “– Ők képzett gyilkosok, megölni jönnek bennünket. – Igen, csak úgy mint én.” Ezek a jelenetek szinte már-már viccesek a sztoriban, Rake pedig rezzenéstelen arccal zúz le mindenkit, aki az útjába kerül.

Hajszálvékony történet

A film igazi hátránya, hogy túl keveset kapunk a kimenekítésre vár család hátteréből, ahogy a Rake-val való kapcsolatából is. Megtudjuk, hogy Rake számára ez egy személyes ügy – mennyire egyedi megvalósítás – mivel a volt felesége testvérét és családját kell kimenekíteni egy börtönből, akik egy grúziai fivérekből álló drogbáróhoz tartoznak. Emiatt az egyik börtönbe került maffiavezér a családját is magával viszi a börtönbe, ahol szinte fogolyként tartja őket, majd jön Tyler Rake, és nem nehéz kitalálni, hogy mi a fő célja. A forgatókönyv ezen része egyáltalán nem kreatív, viszont a klisés sztorit a tömény akciójelenetek jól kompenzálják. Amiben talán a film a legtöbbet változott az elődjéhez, hogy nem csak egy városban, vagy országban játszódik, hanem a főbb akciók is több helyen vannak, és a betondzsungelből álló Bécs egyértelműen nem ad annyira jó hátteret a filmnek, mint a sztori elején szereplő Grúzia. Érezhető, hogy az egész sztorit inkább a grúziai történésekre építették fel, és Bécs, mint egy zsúfolt nagyváros valahogy túl éles váltás volt az előzőekhez képest.

A kimenekítés 2. része lényegében véve három egybefüggő jelenetből álló tömény akció, a drámai jelenetek csak egyfajta szimbolikus jelentéssel bírnak a karakterek háttértörténetében. A sztori papírvékony, viszont már-már pont emiatt válik szórakoztatóvá az egész alkotás. Az akciójelenetek viszont elképesztően jók, az előző részhez képest még realisztikusabbak, élethűbbek, a filmben az operatőri munka valószínűleg, hogy egy újabb nagyon komoly szintet lépett át. Emellett a sztori befejezése sokkal nyíltabban utal a folytatásra, sőt igazából szinte biztosra bejelenti, hogy jönni fog egy 3. rész is, ami valószínűleg, hogy hasonlóan akciódús lesz. Az egész sztori bőven megéri a szűk 2 órát amelyet rá kell szánni, egy igazi túlfűtött, tömény akcióból álló film, aki szereti ezt a műfajt, nekik csak ajánlani lehet a filmet.