Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez
- Dátum: 2025.08.12., 15:18
- Szabó Máté
Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
Már kilenc éve annak, hogy bemutatták az első részt, ahol Chris Wolff (Ben Affleck) egyszerre bizonyult a könyvelés, a közelharc és a fegyverek mesterének. Mögötte egy kemény, de szerető apa állt, aki tisztában volt az autista fia előtt álló kihívásokkal, ezért katonai szigorral edzette Christ és a testvérét, Braxtont (Jon Bernthal). Az idei nekifutásban Ray King (J. K. Simmons) – a Pénzügyminisztérium Bűnüldözési Osztályának egykori igazgatója, aki nyugdíjasként magánnyomozó lett – egy eltűnt menekült család ügyében nyomoz, ám meggyilkolják, mielőtt bármit tehetne. Halála előtt még üzenetet hagy: „Találd meg a könyvelőt.” Egykori tanítványa, Marybeth Medina (Cynthia Addai-Robinson) felkeresi Wolffot, és közösen veszik fel a harcot egy egész bűnszervezettel szemben – ehhez pedig Chris Berlinben tevékenykedő öccsét is segítségül hívják.
Dráma és akció egyenlő arányban
A filmben bőven jut hely autós üldözésnek, lövöldözésnek és közelharcnak, miközben a testvéri dráma is hangsúlyos marad. Christian továbbra is hűvös, zárkózott és félelmetesen intelligens, míg Brax könnyedebb, de ugyanolyan veszélyes. A két marcona férfit továbbra is kísérti apjuk rideg, de összetartásra nevelő módszere, miközben mindketten egyedül maradtak felnőttként. Ben Affleck jól hozza a karakter csendes intenzitását, de a produkció a kelleténél több időt szentel a sablonos beszélgetéseknek, amelyek bár érdekesek, megtörik a cselekmény lendületét.
A történet sokszor humoros, viszont tele van vargabetűkkel, amelyek ugyan sokat elárulnak a karakterekről, de kevésbé szolgálják a sztori előrehaladását. Ez a lazább megközelítés pedig sokkal jobban illik Braxton karakteréhez, mint Chriséhez. A végkifejlet kicsit olyannak érződik, hogy könnyebb leszámolni egy juarezi kartellel, mint spektrumzavarosként barátnőt találni, ám ez már inkább az akciófilmekre jellemző klisé. A mellékszereplők között Chris fiatal hacker csapata is nagyobb teret kap. Ez különösen tetszett, mivel így rávilágítanak a különböző fejlődési rendellenességgel élők készségeire. Ráadásul az alkotás különbséget tesz az autizmus, az Asperger-szindróma vagy éppen a Savant-szindróma között, amelyek mind-mind más tünetekkel járnak. Ezzel a részletgazdagabb, de humorosabb megközelítéssel Gavin O’Connor rendezőnek sikerült úgy folytatnia A könyvelő 2.-t, hogy az egyszerre más és mégis hasonló lett, mint az elődje.
A humor és a rutin ereje
A fivérek közös története nem klasszikus hőssztori. Inkább az eszközeik, az amerikai lakosságra jellemző életstílus és a módszereik tartják őket össze, nem pedig a közös céljaik. A forgatókönyv nem annyira lüktető és feszes, mint az első részben, de az izgalom ott parázslik a háttérben. A szóváltásokat jól adagolt humor jellemzi, a gyilkolás szenvtelenül rutinszerű, mintha egy középiskolai tanár megtartana egy 45 perces órát. Seamus McGarvey operatőri munkája és Richard Pearson feszes vágása folyamatos lüktetést ad a filmnek, miközben a mesterséges intelligencia szerepét is ügyesen beleszövik a cselekménybe. Külön elismerés jár a magyar szinkronért. Kíváncsiságból eredeti nyelven is belenéztem az alkotásba, és azt mondhatom, hogy Széles Tamás Ben Affleck, valamint Pál András Jon Bernthal magyar hangjaként jobb, mint az eredeti. Zseniálisan illeszkedik a két karakterhez a magyar hang.
A Könyvelő 2. az első felvonás lazább verziója, kevesebb eredetiséggel, több poénnal és jó színészi játékkal. Remek a történet továbbvitele, amit érdemes megnézni, még akkor is, ha néhol hosszabbra nyújtják a testvéri dialógusokat, mint kellene. Fontos megemlíteni, hogy a második rész noha nem közvetlenül az első után veszi fel a fonalat, de a szereplők szálai folytatódnak, az idei produkció párbeszédei rendszeresen visszautalnak a korábban történtekre. Emiatt érdemes az első résszel kezdeni, mivel az sok kulcsfontosságú elemet tartalmaz a folytatás szempontjából. Az idei nekifutás után számomra egy harmadiknak is lenne létjogosultsága, csak ne kelljen újra kilenc évet várni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.