A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

A társadalom az olyan elvárásokkal, mint például, hogy harminc évesen már családot kell alapítanunk és önállóan élnünk ráerősít a különböző sztereotípiákra. Azonban ez sokszor hamis helyzetekbe taszítja az embereket és bebizonyosodik, hogy a materiális javak tömkelege – saját ház, új autó és nagy tévé – csak átmeneti válasz egy mélyebb hiányérzetre. Vagyonuk rövid időn belül kifolyhat a kezeink közül, ugyanis a hirtelen jött gazdagság nem segít a lelki problémák feldolgozásában. A hamis jólét gúzsba köti az embert, elvonja a figyelmét a valós értékekről és megakadályozza az önmegvalósítást.

A stabilitás egy alapvető emberi szükséglet, amelynek hiánya feszültséget okoz. Ezt az állapotot egyfajta lelki hajtóerőnek nevezhetjük, amely cselekvésre ösztönöz minket, hiszen kiszámíthatóbb életet akarunk magunk köré teremteni. Ha viszont belül keressük a megbízhatóságot, sokkal ellenállóbbak lehetünk. Ehhez azonban el kell mozdulnunk a hiányra épülő szükségletek kielégítésétől a növekedés felé, ugyanis ez az, ami tényleges fejlődést hoz – még ha közben több kényelmetlenséggel is jár.

Sebek és kapaszkodók

A védettség érzése gyermekkorban gyökerezik. Az érzelmi háttér üressége, a feltétel nélküli szeretet és a legintimebb bizalom hiánya egész életre szóló sebeket okozhat. Ha gyerekként nem kapunk megfelelő stabilitást, felnőttként hajlamosabbak leszünk külső megerősítésekbe kapaszkodni, másoknak megfelelni és így könnyebben belecsúszunk a hamis biztonság hálójába, ami rányomja a bélyegét a kapcsolatainkra.

Félelmeink legyőzéséhez elengedhetetlen, hogy felismerjük a kiváltó okot. Fontos tudatosítani azt is, hogy az igazi erő nem a tökéletességre való törekvésben rejlik, hanem abban a hitben, hogy képesek vagyunk kezelni a felmerülő kihívásokat. Ahelyett, hogy a hiányainkra koncentrálnánk, fókuszáljunk a szükségleteinkre. Ez a szemléletváltás kezdetben stresszt okozhat, de hosszú távon szabadságot ad. A kulcs nem az, hogy mindenre felkészüljünk, hanem az, hogy tudatosan kezeljük a problémákat.

Az együttműködés ereje

A kérdés végül mindig abban rejlik, hogy mikor és hogyan látjuk meg a valóságot. Ha pedig úgy érezzük, hogy valami nagyon igaz ránk, akkor azt tudnunk kell kamatoztatni is. Ehhez elkötelezettség kell magunkban, másokban és abban a gondolkodásmódban, hogy van erőnk alkalmazkodni az új helyzetekhez. Nem tudunk minden kockázatot kizárni, de lehet nyitottan és kedvesen reagálni a helyzetekre. Az együttműködés, a win-win helyzetek keresése és az asszertív kommunikáció mind abba az irányba mutatnak, ahol a biztonság nem hamis érzelem, hanem megélt tapasztalat. A valódi elégedettség nem abból fakad, hogy mindent uralni akarunk, hanem abból, hogy bármilyen nehézség is ér, képesek vagyunk megtalálni rá a választ az életünkben.