Az az igazi főbűn, ha kihagyod – A Hetedik újra a mozikban
- Dátum: 2025.09.04., 16:36
- Vass Attila
A film, amely szintet emelt Brad Pitt karrierjén és elhozta a sorozatgyilkosos sztorik ügyeletes nyomozózsánerét Morgan Freemannek visszatér a mozikban pár vetítés erejéig. David Fincher (Harcosok klubja, Benjamin Button, Gone girl) rendező és a hírhedten sötét tónusú munkáiról ismert forgatókönyvíró, Andrew Kevin Walker (8mm, Az álmosvölgy legendája) máig klasszikusnak mondható pszicho thrillere, a Hetedik, a film harmincéves évfordulója alkalmából újra bűnös utazásra invitál minket. Remek szuperközeli képek, kiváló dialógusok, velőtrázó végkifejlet fogja szegélyezni a látottakat.

Az úticél a mindennapok értékvesztett, kiüresedő nagyvárosi miliője, ahol a pénz és az azonnali örömök fékezetlen tárháza dominál. A kapcsolatok felületesek és mulandóak. Az itt lakòk nem tudnak és nem is igazán akarnak figyelni egymásra. Mindig esik és a bűnözés mértéke felbecsülhetetlen. Nincs mi egyben tartsa a mindennapokat, a vallástalanság, a tapintható erőszak és durvaság folydogál az utcákon. A hit lángja a jobb holnapban is csak párakban pislákol a napi rutin során.
Ebben a végnélküli, koszos betondzsungelben egy morózus nyomozó (Freeman) és a jóképű, újonnan áthelyezett zsaru (a zöldfülű Brad Pitt) egy sorozatgyilkos nyomába erednek, akiről csak azt lehet tudni, hogy a hét főbűnről hagy feljegyzéseket maga után és brutális kegyetlensége nem ismer határokat. Érdekesség, hogy a filmben a nagyváros soha nincs nevén nevezve, bár sokan New Yorkba teszik, de igazából nem ez a lényeg, hanem a a sztori lassú hömpölygése, ami ma is magával ragad és nem ereszt. Igazi klasszikus. A játékidőt meg se érezzük, együtt izgulunk a főhősökkel.
A felütést követő hét mindenki életét megváltoztatja majd, senki sem menekül. Nem lehetünk elég hálásak a főszereplő Pittnek, hogy ragaszkodott, sőt hisztizett a stúdiónál a happy end elkerüléséért, így végül meghagyták az eredetileg szánt befejezést. Ezzel megmenekült a film mondanivalója, ami nyomot hagy a mozi mindenkori nézőjében. Tovább megyek.

Elgondolkodtat, elborzaszt és lelassít valami emberi szintre minket, ahol vannak fontosabb értékek is, amelyek mentén történnek a dolgaink. A hét főbűnről Miltonnál sőt biblikus szövegekben is olvashatunk, de ilyen vászonközelségre az emberi lét gyarló, esetlen mivoltához ritkán kerülünk. Valahogy mégis tovább kell menni az úton, nincs mese. Vigyáznunk kell magunkra, az értékeinkre és mindenekelőtt egymásra. Ahogy oly sok Hetedik elemző társam, én is a híres film végi idézettel összegzem és zárom soraim: „Hemingway azt írta valahol: Szép ez a világ és érdemes harcolni érte. A második felével egyetértek.”
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.