Egy svájci poén is lehet jó
A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozás anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A svájci rendező, forgatókönyvíró, Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon.
Adott Walter, egy kissé lelassult, idősebb svájci német rendőr (Beat Schlatter), aki egyszer csak elveszíthet mindent, amit biztosnak vélt egy érthetetlen nyelvi szabályozás miatt. Egy „balul” elsült népszavazás gyanús eredménye okán szinte egyik percről a másikra a sokszínű Svájc francia! nyelvűvé fog válni ebben a fikcióban. Az olasz és a német közösségek az idegösszeomlás határán állnak. A svájciak azonban köztudottan szabálykövetőek, elkezdenek hát felkészülni az átállásra.
Főhősünket, hogy állását mentse a festői, olaszajkú Ticinóba küldik, hogy a helyi ellenállást felszámolja. Hű társa lesz ebben a mondvacsinált küldetésben egy végletekig karót nyelt, új kollega (a zseniális Vincent Kucholl), aki ráadásul egy túl sok James Bondot néző, high tech trükkökkel villogó yuppie. Az álruháitól önmagában röhögőgörcsöt lehet kapni. A csipet csapat tehát elkezd beépülni a szeparatisták közé, akik kedvesebbek, mint elsőre gondolnánk.
A fordulatok pörgősek, a humor igazán emberi és kulturált. A kellemes mozidélután garantált. Még ha a történet kiszámítható is helyenként, mód felett jót lehet röhögni a nyelvi szófordulatain és abszurd helyzetein. Nyilván amint közeledik a nyelvi egységesülés napja, a nemzetközi helyzet erősen fokozódik. Nagy piros pont a forgalmazónak, hogy nem szinkronizáltatta le a filmet, mert az tényleg vétek lett volna.
Az univerzális humoron felül nagy pacsi jár az a készítőknek, amiért mernek svájciként a svájciakon szívből röhögni. A főhős anyukájának gerillacsoportja, illetve az olasznyelvűek vezetőjének diktátorkodása olyan kedves pillanatok, amikért érdemes egy ilyen szatirikus filmnek esélyt adni. A Bonzsúr, Svájc! remek kikapcsolódás, tele kifordított helyzetekkel és lágy humorral, de szigorúan feliratosan ajánlva. Svájcban nem csak a csokik, hanem a helyi viccek is lehetnek kiválóak.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.