Egy svájci poén is lehet jó
A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozás anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A svájci rendező, forgatókönyvíró, Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon.
Adott Walter, egy kissé lelassult, idősebb svájci német rendőr (Beat Schlatter), aki egyszer csak elveszíthet mindent, amit biztosnak vélt egy érthetetlen nyelvi szabályozás miatt. Egy „balul” elsült népszavazás gyanús eredménye okán szinte egyik percről a másikra a sokszínű Svájc francia! nyelvűvé fog válni ebben a fikcióban. Az olasz és a német közösségek az idegösszeomlás határán állnak. A svájciak azonban köztudottan szabálykövetőek, elkezdenek hát felkészülni az átállásra.
Főhősünket, hogy állását mentse a festői, olaszajkú Ticinóba küldik, hogy a helyi ellenállást felszámolja. Hű társa lesz ebben a mondvacsinált küldetésben egy végletekig karót nyelt, új kollega (a zseniális Vincent Kucholl), aki ráadásul egy túl sok James Bondot néző, high tech trükkökkel villogó yuppie. Az álruháitól önmagában röhögőgörcsöt lehet kapni. A csipet csapat tehát elkezd beépülni a szeparatisták közé, akik kedvesebbek, mint elsőre gondolnánk.
A fordulatok pörgősek, a humor igazán emberi és kulturált. A kellemes mozidélután garantált. Még ha a történet kiszámítható is helyenként, mód felett jót lehet röhögni a nyelvi szófordulatain és abszurd helyzetein. Nyilván amint közeledik a nyelvi egységesülés napja, a nemzetközi helyzet erősen fokozódik. Nagy piros pont a forgalmazónak, hogy nem szinkronizáltatta le a filmet, mert az tényleg vétek lett volna.
Az univerzális humoron felül nagy pacsi jár az a készítőknek, amiért mernek svájciként a svájciakon szívből röhögni. A főhős anyukájának gerillacsoportja, illetve az olasznyelvűek vezetőjének diktátorkodása olyan kedves pillanatok, amikért érdemes egy ilyen szatirikus filmnek esélyt adni. A Bonzsúr, Svájc! remek kikapcsolódás, tele kifordított helyzetekkel és lágy humorral, de szigorúan feliratosan ajánlva. Svájcban nem csak a csokik, hanem a helyi viccek is lehetnek kiválóak.
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.