Érdemes már óvodáskorban elkezdeni a nyelvtanulást?

Ahogyan egyre fontosabb, egyre inkább alapvetően elvárt a nyelvtudás, úgy a szülők is egyre inkább azt gondolják, hogy a nyelvtanulást minél előbb érdemes elkezdeni. Akár már óvodáskorban is.

Ma már általános elvárás, hogy minimum egy idegen nyelvet jól ismerjünk, azon hatékonyan kommunikáljunk. Ugyanakkor arról, hogy mikor érdemes elkezdeni az idegen nyelvek tanulását, már megoszlanak a vélemények.

Jól érzékelhető egyfajta „divathullám”, amely a szülőknek azt sugallja, hogy az az igazán tudatos, előrelátó szülő, aki már egészen korai időszakban biztosítja gyermeke számára a nyelvtanulást. Vannak olyan nyelviskolák, akik már pár hónapos kortól (!) kínálnak, szolgáltatnak nyelvoktatást.

A hiba talán ott van, hogy miközben egyre inkább tudatos, előrelátó szülők akarunk lenni, elfelejtjük, hogy kiskorban leginkább azzal teszünk jót, ha biztosítjuk a természetes fejlődés feltételeit. Egyre jobban csak a direkt fejlesztési eszközökben gondolkodunk, miközben az életkori sajátosságoknak megfelelő képességekkel, készségekkel nem is vagyunk tisztában. Mindezek következménye, hogy elfelejtjük azt is, hogy például óvodáskorban a gyerekek leghasznosabb, legfejlesztőbb időtöltése a játék.

Vagyis mintha manapság a fókusz egyre inkább azon lenne, hogy szülőként milyen direkt eszközök bevetésével érhetjük el, hogy gyerekünk fejlődjön és sikeres legyen.

Érdemes arra koncentrálni, hogy a gyerekek képességei, készségei megfelelően fejlődnek-e. Óvodáskorban például fontos, hogy már képesek legyenek önállóan öltözni, érzelmeiket szavakba tudják foglalni és így tovább. Az elvárható képességeket hagyjuk kibontakozni, nem kell mesterségesen, direkt módon fejleszteni gyerekünket. Ha viszont észleljük, hogy valamiben kirívóan lemarad gyermekünk, vagy egyes képességeinek fejletlensége komolyan akadályozza őt, akkor fontos lehet az adott terület célzott, direkt fejlesztése. De ez alatt inkább prevenciót kell érteni, vagyis olyan lemaradást kompenzáló lehetőségeket, mint a korai mozgásfejlesztés, vagy logopédiai foglalkozás. Ez nem feltétlenül a felzárkóztatásról szól (hiszen egyébként nagyon eltérőek lehetnek az egyéni fejlődési utak), hanem arról, hogy az időben történő felismeréssel megelőzzünk, elkerüljünk későbbi tanulási, vagy magatartásbeli nehézségeket.

Az idegen nyelvek megtanulásánál, sokkal adekvátabb képességek, készségek elsajátítására, fejlesztésére van szükség óvodáskorban. Egy-egy idegen nyelv megtanulása kisgyermekkorban igazán csak akkor hasznos és hatékony, ha van funkciója. Vagyis például kétnyelvű családokban, vagy külföldön élőknél. Ezekben az esetekben természetes módon, automatikusan „ragad” a gyerekre az idegen nyelv ismerete.

A gyerekek „be vannak programozva” a növekedésre mind testileg, mind szellemileg. Szülőként azzal tehetünk a legtöbbet, ha ehhez a természetes fejlődéshez, megfelelő (támogató) környezetet biztosítunk.