Túlélők a frontvonalon: amikor a szülők visszaszámolnak az iskolakezdésig

A nyár a gyerekeknek a szabadságról, a fagylaltról és a késő estig tartó játékokról szól – a szülőknek és nagyszülőknek viszont gyakran inkább egy maratoni túlélőtúrára hasonlít. Bár imádjuk a gyerekeinket és a nagyszülők is az unokákat meg a közös programokat, augusztus végére sok családban felhangzik a jól ismert mondat: „Mikor kezdődik már a suli?”

Az én családomban biztosan elhangzik. Naponta. Többször.
A nyári szünet a gyerekeknek a legnagyobb boldogság: nincs korán kelés, nincs házi feladat, csak játék, fagyi és végtelen szabadidő. A szülők számára viszont ez sokszor inkább egy logisztikai rémálom. Egy gyereket még valahogy le lehet kötni, kettőt már kihívás, de amikor három kis energiabomba rohangál a házban, a nyár bizony könnyen túlélőtáborrá változik.

A szülők és nagyszülők türelme ugyanis véges. Az állandó etetési körforgás („már megint éhes vagy, nem hiszem el?”), a napi tízszeri „anya, unatkozom!”, a szanaszét hagyott játékok, és a YouTube unalmas mesehangjai, zenéi mellett eltöltött nyári napok után a tanévkezdés szinte megváltásnak tűnik.

Még úgy is, hogy az anyuka pedagógus. (=én)
Nem csoda, hogy a szupermarketek szeptemberi tanszervásárai alatt valójában nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is mosolyognak titokban: minden radír, füzet és toll egy újabb lépés a „normális” napirend visszatéréséhez, én örömmel vásároltam be a papírboltban.

A nagyszülők is örülnek: bár szívesen vigyáznak az unokákra, egy egész nyárnyi fagyizás, játszótéri kergetőzés és mesemaratonnal töltött délután után nekik is jól jön egy kis pihenés. Hiszen az iskola nem csak a gyerekeknek tanulás, hanem a szülőknek és nagyszülőknek is a mindennapok visszarendeződése: több nyugalom, kevesebb zaj, több szabadidő.

A munka is nyilván könnyebb, mert számomra otthonról dolgozni 3 gyerek mellett bizony kihívás és bár az 5 tábor sokat segített a helyzeten, amiben résztvettek a nagyfiaim, azért a 4 éves mellett nem olyan egyszerű a munkát is ellátni otthon és őt is szórakoztatni. (meg persze a háztartást elvégezni, satöbbi).

Akinek van gyereke, tudja miről beszélek.
Persze ha jobban belegondolunk, minden fáradtság és káosz ellenére a nyári közös élményekből születnek a legjobb családi sztorik. A gyerekek évek múlva ezekre a pillanatokra emlékeznek majd, a szülők pedig mosolyogva mesélhetik: „Igen, kemény volt, de megérte.”

Azt hiszem valahol mondhatjuk, hogy a szeptember 1. a szülők titkos ünnepévé válik lassan: a „vissza az iskolapadba” kampány mögött valójában egy „vissza a csöndbe, a nyugalomba, a rendes évközbeni rutinba” mozgalom is megbújik.