A férfiak is tudnak magukon nevetni!

Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház, Réthly Attila rendezésével, még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a menedzselhető jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán? Avagy élménybeszámoló és túlésési tippek pasiknak, hogyan szórakozzunk vállaltan jól a körülöttünk hangosan ujjongó/nevető hölgykoszorú mellett is.

Először is nagyon megkönnyebbültem, hogy a színdarab nem ugrál az időben és meghagyja a 90-es évek bájosan egyszerűbb, ingerszegényebb világát. Ez jobban is passzol egy kisebb városbeli, humoros drámához. Az apróbb, kényszerű történetsűrítések mind telitalálatok, egyértelműen javítják, sőt sokkal dinamikusabbá is teszik a sztorit. Miközben már-már szolgai módon, szinte jelenetről jelenetre leköveti a filmet is. Egyes egyedül a sokszor kissé zavaró trágárság és pár közönséges beszólás eléggé riasztó, legalábbis nekem. Viszont ez, ha belegondolunk, a túljátszott meleg poénok ellenére kifejezetten illenek ebbe a társadalmi miliőbe.

Az évek alatt változó szereposztás után, most Szabó Győzővel az élen zajlanak az események, aki kisujjból, hitelesen elvezeti a csapatot. Vida Péter és Zayzon Zsolt természetes komikus vénája, Jaskó Bálint markáns jelenléte kiemelten hozzáad a látottakhoz. A férfi sztereotípiákkal nyíltan humorizáló színdarab lassan készít fel minket a végső nagy vetkőzésre. Itt kissé meglepő volt a zenei választás, de a körülöttem lévő egyértelmű női ovációból ítélve nagy sikere van az Alul semminek. A 12 éves kortól ajánlott, két és félórás színdarab kellemes kikapcsolódás elsősorban hölgyeknek, de igazából nem árul zsákbamacskát: egy megindító, humoros délutánt/estét ígér, ahol tébláboló férfiak sztriptízre adják a fejüket. Ez tényleg vicces, néha ez is több mint jó. Lehetne analizálni a társadalmi üzenetét, de én már annak is nagyon örültem, hogy az egykori filmnek megmaradt a helyzetkomikumi bája, nem „Belül semmi” lett belőle, hanem csak egy kedves kis kikapcsolódás, amit jó szívvel tudok mindenkinek ajánlani.

képek: Thália Színház hivatalos oldaláról