Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

A segítség nem ér véget azzal, hogy valaki elhagyja a kizsákmányoló közeget. A kívülálló számára talán úgy tűnhet, hogy a legnehezebb pillanat az, amikor valaki eljut odáig, hogy segítséget kér. Valójában azonban ekkor kezdődik egy másik, hosszú folyamat.

A biztonságos környezet megteremtése mellett szükség lehet lelki támogatásra, gyakorlati segítségre, a mindennapi élet újraszervezésére, kapcsolatok helyreállítására és arra is, hogy az érintett fokozatosan visszanyerje az önállóságát.

Az alapítvány egyik munkatársával beszélgettem.

Kiknek és milyen élethelyzetben lévő embereknek nyújt segítséget a Névtelen Utak Alapítvány?

Adri: Olyan 16 év fölötti nőknek, akik elhatározták, hogy kilépnek a prostitúcióból és új életet kezdenek. Emellett olyan nőket is várunk a felépülési programunkba, akik a szexuális kizsákmányolás komoly veszélyének vannak kitéve. Ilyen lehet például amikor hajléktalanság fenyegeti a nőket, akiket gyermekkorukban ért abúzus, gyermekotthonban nőttek föl vagy diszfunkcionális családban, vagy korábban voltak már érintettek a prostitúcióban, és most azért kérnek segítséget, hogy megelőzzék a visszaesést.

Mit jelent a gyakorlatban a biztonságos menedék, és hogyan indul el egy áldozat a lelki és társadalmi felépülés útján?

Adri: A decemberben megnyíló védett házunkban, titkos helyen, sorstársi közösségben, a gyógyulás légkörében kaphat szállást 4 nő, és gyermekeik egyágyas elhelyezésben.

Ez azért elengedhetetlen, mert a szexuális kizsákmányolás túlélőinek általában nincs hova menniük, hiszen általában a rokonok, családtagok, barátok inkább visszahúzó erőt jelentenek, mint felépülési lehetőséget.

Amikor egy áldozat felveszi velünk a kapcsolatot, egy - lehetőleg személyes- beszélgetés keretében meggyőződünk arról, hogy valóban a célcsoportunk tagja, motivált a felépülésre, és vállalja a szerhasználattól mentes életet. Ha ezekre mind igen a válasz, akkor akár azonnal elkezdheti a felépülési programunkat.

Miért nem egyszerű „csak kilépni” egy kizsákmányoló helyzetből és milyen akadályokkal kell szembenézniük az érintetteknek?

Adri: Vannak olyanok, akiket fizikailag fogva tartanak, kontrollálnak, de talán még többen, akiket manipulációval, zsarolással, becsapással vesznek rá a prostitúcióra. A fizikai fogvatartáson túl a félelem, a szégyen a legnagyobb akadály. Illetve az, hogy a futtatók elhitetik az áldozattal, hogy “Semmi másra nem jó”, “Nélkülük nem tudna boldogulni”, “Úgysem érdekel senkit az élete”, “Senki sem fog hinni neki”. Amikor valaki eléri azt a mélypontot, amikor a biztos rossz helyett képes igent mondani a számára ismeretlen jóra, akkor tud segítséget kérni.

Mivel az értintettek súlyosan traumatizáltak: PTSD tünetekkel, mint emlékbetörések, pánikrohamok, rémálmok; testi tünetekkel, mint bepisilés, magas vérnyomás, emésztőrendszeri panaszok, nemi úton terjedő betegségek; valamint szerhasználattal, függőségekkel küzdenek, hatalmas hátrányból kezdik el a társadalomba való beilleszkedést. Nem is beszélve a szociális tényezőkről: gyakori, hogy aluliskolázott, munkatapasztalat nélküli, mélyszegénységből származó nők kerülnek bele a prostitúció csapdájába, ahonnan kiszállni irtózatosan nehéz. Például: Mit mondanál, miért nincs az utóbbi x évre munkatapasztalat beírva az önéletrajzodba?

Mit tehet egy hétköznapi ember, ha segíteni szeretne, és milyen feladatokba kapcsolódhatnak be az önkéntesek?

Adri: A legnagyobb dolog, amit tehet egy átlagember, az az, hogy empátiával, megértéssel, és nem áldozathibáztatással fordul az érintettek felé. Ehhez szükséges, hogy informálódjon, tájékozódjon a témáról, mielőtt véleményt alkot. Sőt, ha az ismerősei, kollégái, családtagjai körében is kiáll amellett a nézete mellett, hogy a prostitúció kizsákmányolás és az elnyomottakkal szembeni erőszak.

Több alkalommal előfordult már, hogy úgy talált rá az alapítványra egy érintett, hogy egy ismerőse, jóakarója, informális segítője kereste meg neki a lehetőséget. Ez természetesen még nem elég ahhoz, hogy a döntés megszülessen, de reményt tud adni, hogy van kiút a szorult helyzetéből.

Milyen segítségre van most leginkább szüksége az alapítványnak, és hogyan tudnak kapcsolatba lépni azok, akik önkéntesként vagy más módon szeretnének támogatást nyújtani?

Adri: Azoknak, akik önkéntesként szeretnének csatlakozni, a www.nevtelenutak.hu oldalon található jelentkezési lapot kell kitölteniük, és részt kell venniük egy önismereti es szakmai képzésen. Ezután részt vehetnek a szabadidős programok szervezésében, a felépülési program foglalkozásainak vezetésében, prevenciós tevékenységben es háttérmunkákban.

Valamint rendszeres adományozóként csatlakozhatnak a Méltóság Őrzőihez. Azokhoz, akik biztosítják a védett ház és a felépülési program stabil működését:

https://nevtelenutak.hu/rendszeres-adomanyozas/

Emellett keressük azokat a szakembereket (pszichológusokat, pszichiátereket, addiktológusokat, akik traumainformált szemlélettel dolgoznak, és nyitottak arra, hogy a szexuális kizsákmányolás áldozatait segítsék a munkájukkal)

A kiút néha az első apró lépéssel kezdődik. Az emberkereskedelemről és a szexuális kizsákmányolásról beszélni, írni nehéz. Még nehezebb lehet elfogadni, hogy az áldozatok története mögött nem egyszerű döntések, hanem összetett élethelyzetek, traumák és kiszolgáltatottság állhatnak.

De éppen ezért fontos beszélni róla.

A Névtelen Utak Alapítvány munkája arra emlékeztet, hogy egy ember története nem feltétlenül ott ér véget, ahol a kizsákmányolás véget ér. Lehet újrakezdés, lehet felépülés, és lehet olyan élet, amelyben már nem mások határozzák meg, mi történhet vele. Ehhez azonban időre, biztonságra, szakmai segítségre és mindenekelőtt emberi támogatásra van szükség. Azok, akik önkéntesként, támogatóként vagy más módon szeretnének bekapcsolódni a Névtelen Utak Alapítvány munkájába, az alapítvány honlapján tájékozódhatnak a lehetőségekről.

képek forrása: nevtelenutak.hu