Menü

A Rosszcsontok és a fő kalóz

Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.

Miről szól?

A történet a békés At Attin nevű bolygón élő négy gyerek körül bonyolódik, akik találnak valamit az erdőben. Vagyis az egyik talál, de a többiek is kikötnek ott, hogy egy izgalmas délután kiássák, azt a valamit. Bár már az előzetesek is lelőtték a fordulatot, szóval nem nehéz kitalálni, hogy a négy fiatal egy űrhajóba jut be az első rész végére és bizony a „NE NYOMD MEG!” piros gomb megnyomása után nem csak az űrbe, de a “határon kívülre” kerülnek, sőt, hiperűrt ugranak, és arról szól majd az évad, hogy haza akarnak jutni. A második részben el is kezdik a maguk gyerekes módján a küldetést és nyilván még nagyobb bajba keverednek, hogy végre Jude Law, sorozatbeli nevén Jod Na Nawood is feltűnhessen. Innentől kezdve pedig egy bolygókon átívelő gyermeki kaland kezdődik az élükön egy bukott kalózzal.

Gyerekek a főszerepben

Fontos tisztázni, hogy a Kóbor Alakulat egy ifjúsági sorozat, persze felnőttek is megnézik, de ez az alkotás gyerekeknek, fiataloknak készült. A megjelenő határ azért van emlegetve, mert a főhősök elvileg egy titkos bolygón éltek, aminek senki sem tudja a helyét. Fel lehet hozni logikátlanságokat, mint például, hogy a hajó teljesen elfelejtette önmaga helyzetét, de ez az egész sztori inkább egy mesének tudható be, amiben a szereplőknek próbatételeken kell részt venni a változáshoz.

A főszereplőink békésen élnek, majd történik egy probléma és utána újból vissza kell jutniuk a bolygóra. Egyértelmű, hogy az 1980-as évek gyerek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikereit nézzük. A történet kiindulópontja is egy unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek – viszont a lényeg, hogy jól illeszkedik az alkotás az eposzi univerzumba, miközben túl is mutat azon.

Jól megírt szövegek és hiteles képi világ

A gyerekszereplők hitelesek, ma már olyan gyakorlatok, tudományos megközelítések vannak a színjátszásban, hogy valójában egy kiskorút is könnyen meg lehet tanítani egy-egy jelenet eljátszására. Érződik a játékukon, hogy mereven mondanak el szöveget, egy egyszerű párbeszéd is szónoklatnak tűnik. A kimondott szavak természetesen felnőttektől származnak, amelyeket aztán a fiatal színészek mondanak el – ez kissé mesterkéltnek hathat, de érthető, hiszen egy gyerekszínészt meg kell tanítani arra, hogyan játssza el hitelesen a szerepét. Jude Law pedig remekül hozza a központi szerepet, igazi megmosolyogtató rosszfiú, aki ráadásul még 50 év felett is sármos.

A képi világ nagyon tiszta, a történetvezetés a felnőtt néző számára egysíkú, hiszen az egész sztori fiataloknak készült. A történetben lesz légüres tér, hagy időt a feldolgozásra az alkotás, viszont eközben megtartja a kreativitást is. Az Ahsoka és Acolyte digitális érzésű képi világa után, a Kóbor Alakulat sokkal filmesebb és természetesebb. Maguk a jelenetek is egy organikus környezetben épülnek fel. Például a korábbi (mellék)szereplők és tárgyak felbukkanása a rajongók „otthonosság” érzését hivatott szolgálni. Amikor pedig a nagy gyerekmozi közben még Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő bagoly képében, akkor az ember tényleg elkezd mosolyogni.

A Kóbor Alakulat szimpatikus alkotás a Star Wars világában. Nem rajongóknak is simán fogyasztható, de a messzi-messzi galaxis részeként is megállja a helyét. Személyes hozzáállás kérdése az, hogy az ember mennyire nyitott az efféle klasszikus gyerektörténetekre, de aki kedveli a Stranger Things atmoszféráját az egész biztos, hogy kerek mosollyal fogja végignézni a Skeleton Crew epizódjait is. Ha csak egy évadot kapunk úgy is jó ez a sorozat, ha folytatni akarják, akkor pedig kíváncsian várhatjuk, hogy hogyan változik majd a történet.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.