Gyümölcsök, amelyekről Európában alig hallunk

A trópusi finomságok felhozatala jóval gazdagabb annál, mint amit a hazai piacokon megszokhattunk. A mangó, a sárkánygyümölcs vagy a maracuja ugyan már széles körben ismert, de az esőerdők mélyén olyan különlegességek teremnek, amelyek Magyarországra szinte egyáltalán nem jutnak el. Ezek sokszor nemcsak ízükben, hanem kulturális jelentőségükben is egyediek.

Rambután (Nephelium lappaceum)
A rambután vagy ritkán hamis licsinek becézett növény egy Délkelet-Ázsiában őshonos csemege. Termesztésének nehézsége, hogy egy-egy darab beéréséhez 5-6 évre is szükség lehet. Tüskés külseje ellenére gyakran használják éttermekben díszítőelemként, valamint Ázsiában kompótként ismerik. Zamatában kissé savanykás lehet és leginkább a szőlőre emlékeztetheti a fogyasztót.

Kupuazu (Theobroma grandiflorum)
A brazil Amazonas vidékének egyik kincse a cupuacu vagy a kupuazu, amely a kakaó közeli rokona. Krémes, vajszerű belsejéből desszerteket, italokat és kozmetikumokat készítenek. Az íze a csokoládé és az ananász keverékére emlékeztet, így egyetlen harapás is egzotikus élményt nyújt. Bár a helyieknek alapvető élelmiszer, Európában alig kapható, és ezt az sem könnyíti meg, hogy hűtve is csak néhány napig tárolható leszedés után.

Zsabotikába (Plinia cauliflora)
Brazíliában találkozhatunk a zsabotikábával vagy a jabuticabával, amely első pillantásra olyan, mintha fekete szőlőszemek nőnének közvetlenül a fa törzsén. A gyümölcsöt frissen fogyasztják, vagy lekvár, bor és alkoholos ital alapanyagaként használják. Az apró bogyók magas antioxidáns-tartalmuk miatt egészségi szempontból is különlegesek, ám rendkívül gyorsan romlanak, így exportjuk nehézkes.

Édes Granadilla (Passiflora ligularis)
A gyümölcs eredetileg Dél-Amerikából származik, főleg az Andok vidékéről. Érdekessége, hogy egész évben terem, bár a főszezonja időjárástól és az évszaktól függően változik. A termést akkor érdemes leszedni, amikor a héja élénk narancssárga színű lesz. A belseje bizarr kinézetű, hasonló a maracujához, azonban annál édesebb és kocsonyásabb állagú.

Langszat (Lansium parasiticum)
Délkelet-Ázsiában nagy becsben tartják a langszatot, amely szőlőfürthöz hasonló alakban növekszik. Héja sárgás, belseje áttetsző, zamata egyszerre émelyítő és enyhén kesernyés. A régióban szentként tisztelt csemegét, gyakran templomok környékén termelik. A rövid eltarthatóság miatt szinte sosem találkozni vele Európában az eredeti formájában. Azonban nem ritka, hogy a szárított verziója eljut egészen Magyarországig.

Csillaggyümölcs (Averrhoa carambola)
Az édesség nevét alakjáról kapta. Főleg Kelet-Ázsiában termesztik, és érdekessége, hogy árnyékban fejlődik. Fogyasztás előtt általában szeletelik, így megtartja a formáját. Szaga sokszor kellemetlen, ízre savanykás és leginkább az uborkára hasonlít. Emiatt legtöbbször nem magában eszik, hanem saláta részeként vagy főételek mellé.

Miért ennyire ismeretlenek?
A ritka trópusi csemegék esetében a logisztika és az eltarthatóság a legnagyobb akadály. Sok fajta csak néhány napig őrzi meg frissességét. Emiatt szállítás közben hamar veszítene értékéből, vagy meg sem lehetne oldani a nagy távolságra való eljuttatását. Emellett a kereslet hiánya is szerepet játszik, hiszen a nagy áruházláncok inkább a már ismert, biztosan fogyó gyümölcsökre építenek. Bár ezek a nyalánkságok elsőre egyedinek tűnnek, az áruk relatíve annyira drága, hogy nem éri meg elszállítani őket más kontinensekre. Mégis a gasztronómiai trendek változásával egyre több kísérletező kedvű fogyasztó és étterem nyit az említett érdekességek felé. Ha lassan is, de idővel talán több egzotikus ritkaság kerülhet az európai lakosok asztalaira.