Vadászidény indul a poénokra
- Dátum: 2024.01.04., 17:36
- Vass Attila
- belga, erdő, francia, kritika, poén, vadak, vadászat, vígjáték
A belga-francia Vadászidény (Chasse gardée), egy kellemes vígjáték kísérletként bekúszott a magyar mozikba is, hogy tovább öregbítse a gallok kedves és csak helyenként vicces film históriáját. Az alapfelütés igen erős. Egy kétgyerekes párizsi pár besokallva a fővárosi tömegnyomortól vesz vidéken, tehát nem városban, egy hatalmas birtokot, hogy megéljék a családos lét pozitív oldalát is. A kúria pont egy közösségi vadászterületen van. Kitör a háború a helyiek és főhőseink közt. Az önrendelkezési jogi harc mellett, a nevetésünkre megy ki a játék.
Ellentétben a vadászbirtokot áruló falusi eladóval a rendezőpáros, akiből a rutinosabb (Frédéric Forestier) már levezényelt régen egy sikeres Asterix filmet, nem árul zsákbamacskát, ez látszik is a kész filmen. Remek kis komikus helyzetek kerülgetnek minket. Minden színész kifejezetten szerethető. Nagy kacagások azonban csak ritkán hallatszottak ki a moziteremben. Aki látott már francia vígjátékot, az tudja, hogy pár panel elem kifejezetten konzerválódott a zsánerben. Ilyen a klasszikus párizsi nagyvárosi, felszínes bunkók versus a vidéki, földműves alkeszek rafinériájának szokásos párharca is.
A Vadászidény kifejezetten erre épít, megtoldva a költői vidéki báj adta pozitív életérzéssel. Egy kifejezetten emberközeli humoros filmecskével van dolgunk, amely, habár egy tévésorozat alapfelütésével bír, mégis bájos darab. A hiperlaza fővárosi sztárügyvéd apuka szerepében, pedig Thierry Lhermitte (Dilisek vacsorája, Fél lábbal a paradicsomban) is kisujjból haknizik egy jót.
Nagyon franciásra sikerült a hangulat, de nem most fog visszajönni a gimis különóráim ára, a mozi azonban így is rendben van, vállalható a szinkron. A helyenként felcsendülő frankofón dalok azért nagyon ütnek. A gall vígjáték kódexnek megfelelően mindenki szerethető a filmben, a végén beköszönt a tét nélkül happy end, amely után jó élni és minden egyszerűbb az életben. Nem röhögtünk sokat, de stresszoldónak még mindig ajánlható ez a nagy közönségnek szánt kedves vígjáték, amely centire kiszámítható, de legalább a tizenhatos karikája ellenére alig vulgáris.
A Vadászidény igazán majd az alapközegében, a tévében fogja megtalálni a közönségét, de addig is egy kis lazulásnak megteszi, még ha kicsit több poént is elbírtunk volna. Az erdő békés lett, a vadak boldogok, az emberek mosolyognak, a szabi alatt se ültem végig otthon. Függöny, taps, könnyed séta haza. Pas de souci mes amis. la vie est belle. (Semmi gond barátaim, az élet szép.)
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.