Izland a melankólia szigete is
- Dátum: 2025.10.26., 12:10
- Vass Attila
- dráma, emberi, falu, halál, Izland, komédia, kritika, melankólia
A kis közösségek mindig is remek táptalajai az emberközeli drámáknak. Hiteles mindennapokban fejlenek fel az emberi lét igazi nagy eseményei. Izlandon ezt nagyon is tudják, hiszen a mesebeli, roppant letisztult táj és csendbe burkolt életérzés egybefonódik ezzel. A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson helyi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, ami pár napja már látható a honi művészmozikban. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére sem komédia, csak egy lassú dráma.

Adott egy kis nyugat-izlandi falucska, ahol megannyi feldolgozatlan történet vár ránk. A narráció nem kegyelmez, ha menni akarunk a filmmel, el kell tennünk a mobiltelefonunkat, és le kell lassulnunk. Együtt kell lélegeznünk a mozival, ahol tulajdonképpen egy szkeccsszerű történetegyveleget látunk, ami szép lassan a táj részévé, az itt és most csendes forgatagává válik. Megcsalások, halál és dráma, de valahogy közel érezhetjük ezt magunkhoz, hiszen mindenkihez szólhatnak az egyszerű, abszurdnak ható életmesék egy faluról, „ahol nincs templom és nincs temető”. Egy valami azonban vitán felül uralja a látottakat, még pedig az izlandi táj, amely beszippantja az arra fogékony nézőt.
A szereplők nem a mobiljuk függői, az internet se kap szerepet, ugyanakkor nincsenek kirekesztve a világból, egyszerűen csak egy egész részeiként nem tudják vagy inkább nem akarják magukat értelmezni. Aki meg igen, annak ez az agyára megy, és mindenét elveszti. De ez nem egy megváltás történet, nem ítélkezés a cél, csak egy együtt lélegzés olyan karakterekkel, akik esendőek, és mégis érdekesek.

A színészek remekül helytállnak, a feliratos jellege a filmnek csak autentikusabbá teszi a látottakat. A Transformers és a Marvel fanjai kerüljék el, de akik nem robbantásos világmegmentésekért szoktak moziba menni, és régen meditáltak egyet egyszerű, emberi történeteket átgondolva, azok bátran tegyenek vele egy próbát.
Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!
2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?
Az igazság ideát van
Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?
Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja
Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.
Chopin zenéje megküzd a halállal is
A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?
Harcra született: Mortal Kombatra fel!
Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!