Izland a melankólia szigete is
- Dátum: 2025.10.26., 12:10
- Vass Attila
- dráma, emberi, falu, halál, Izland, komédia, kritika, melankólia
A kis közösségek mindig is remek táptalajai az emberközeli drámáknak. Hiteles mindennapokban fejlenek fel az emberi lét igazi nagy eseményei. Izlandon ezt nagyon is tudják, hiszen a mesebeli, roppant letisztult táj és csendbe burkolt életérzés egybefonódik ezzel. A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson helyi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, ami pár napja már látható a honi művészmozikban. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére sem komédia, csak egy lassú dráma.

Adott egy kis nyugat-izlandi falucska, ahol megannyi feldolgozatlan történet vár ránk. A narráció nem kegyelmez, ha menni akarunk a filmmel, el kell tennünk a mobiltelefonunkat, és le kell lassulnunk. Együtt kell lélegeznünk a mozival, ahol tulajdonképpen egy szkeccsszerű történetegyveleget látunk, ami szép lassan a táj részévé, az itt és most csendes forgatagává válik. Megcsalások, halál és dráma, de valahogy közel érezhetjük ezt magunkhoz, hiszen mindenkihez szólhatnak az egyszerű, abszurdnak ható életmesék egy faluról, „ahol nincs templom és nincs temető”. Egy valami azonban vitán felül uralja a látottakat, még pedig az izlandi táj, amely beszippantja az arra fogékony nézőt.
A szereplők nem a mobiljuk függői, az internet se kap szerepet, ugyanakkor nincsenek kirekesztve a világból, egyszerűen csak egy egész részeiként nem tudják vagy inkább nem akarják magukat értelmezni. Aki meg igen, annak ez az agyára megy, és mindenét elveszti. De ez nem egy megváltás történet, nem ítélkezés a cél, csak egy együtt lélegzés olyan karakterekkel, akik esendőek, és mégis érdekesek.

A színészek remekül helytállnak, a feliratos jellege a filmnek csak autentikusabbá teszi a látottakat. A Transformers és a Marvel fanjai kerüljék el, de akik nem robbantásos világmegmentésekért szoktak moziba menni, és régen meditáltak egyet egyszerű, emberi történeteket átgondolva, azok bátran tegyenek vele egy próbát.
Családi dráma a gyilkos árnyékában
Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.
Húsz év után is jól áll neki a Prada
Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.
A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet
Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.
Millie Bobby Brown ismét nyomoz
Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.
Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!
2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?