Menü

Izland a melankólia szigete is

A kis közösségek mindig is remek táptalajai az emberközeli drámáknak. Hiteles mindennapokban fejlenek fel az emberi lét igazi nagy eseményei. Izlandon ezt nagyon is tudják, hiszen a mesebeli, roppant letisztult táj és csendbe burkolt életérzés egybefonódik ezzel. A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson helyi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, ami pár napja már látható a honi művészmozikban. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére sem komédia, csak egy lassú dráma.

Adott egy kis nyugat-izlandi falucska, ahol megannyi feldolgozatlan történet vár ránk. A narráció nem kegyelmez, ha menni akarunk a filmmel, el kell tennünk a mobiltelefonunkat, és le kell lassulnunk. Együtt kell lélegeznünk a mozival, ahol tulajdonképpen egy szkeccsszerű történetegyveleget látunk, ami szép lassan a táj részévé, az itt és most csendes forgatagává válik. Megcsalások, halál és dráma, de valahogy közel érezhetjük ezt magunkhoz, hiszen mindenkihez szólhatnak az egyszerű, abszurdnak ható életmesék egy faluról, „ahol nincs templom és nincs temető”. Egy valami azonban vitán felül uralja a látottakat, még pedig az izlandi táj, amely beszippantja az arra fogékony nézőt.

A szereplők nem a mobiljuk függői, az internet se kap szerepet, ugyanakkor nincsenek kirekesztve a világból, egyszerűen csak egy egész részeiként nem tudják vagy inkább nem akarják magukat értelmezni. Aki meg igen, annak ez az agyára megy, és mindenét elveszti. De ez nem egy megváltás történet, nem ítélkezés a cél, csak egy együtt lélegzés olyan karakterekkel, akik esendőek, és mégis érdekesek.

A színészek remekül helytállnak, a feliratos jellege a filmnek csak autentikusabbá teszi a látottakat. A Transformers és a Marvel fanjai kerüljék el, de akik nem robbantásos világmegmentésekért szoktak moziba menni, és régen meditáltak egyet egyszerű, emberi történeteket átgondolva, azok bátran tegyenek vele egy próbát.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.