Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

A logoterápia a görög „logosz” (értelem) szóból ered, és a 20. század egyik legösztönzőbb pszichológiai irányzata, amelyet Viktor Emile Frankl, osztrák neurológus és pszichiáter alkotott meg. Frankl a második világháború alatt elhurcolt, családjától elválasztott, zsidó származású orvos volt. Összesen négy koncentrációs táborban járt, köztük Auschwitzban is, és kizárólag akaraterejének és szemléletmódjának köszönhető, hogy élve jutott ki onnan. Ez az akaraterő segített önmagán és embertársain, mégpedig azzal, hogy célt adott a mindennapoknak.

A logoterápia fő alapköve az, hogy az ember képes elviselni a legszörnyűbb szenvedést is, ha lát az életében valamilyen értelmet.

A logoterápiának három alapelve van, melynek mentén segít kijutni a legmélyebb gödörből. Az első és legfontosabb, hogy az életnek minden körülmények között van értelme. Akármilyen furán is hangzik ez, arra kell gondolni, hogy ha szenvedünk, veszteség ér minket, vagy betegek vagyunk, ezeknek a negatív dolgoknak is van valami oka, vagy fejlődhetünk általuk. A második tétel, hogy bármi is történik velünk, és hiába nincs ráhatásunk ezekre az eseményekre, az számít, hogy hogyan viszonyulunk a kialakult helyzethez.

A harmadik elv pedig úgy hangzik, hogy az ember felelősséggel tartozik az életéért, ezért tudatosan és felelősségteljesen kell kialakítani az életünket. Amikor ezeket az alapelveket megvizsgáljuk, tisztán látható, hogy a mai kor embere mennyire nem ismeri fel az életben rejlő lehetőségeket és a boldogság kulcsát. Arra felé haladunk, hogy gyors tempójú életet éljünk, amitől egyre több a depressziós, stresszes, frusztrált ember, aki nem találja a célját és a fejlődés lehetőségét az életében. A logoterápia ugyan nem egy új eszme, viszont mindképpen elengedhetetlen előfutára a pozitív pszichológiai irányelveknek.

Gyakorlata lényege nem az, hogy elemezzük a problémát, hogy például mi váltotta ki azt, és visszamenjünk a múltba, hanem az, hogy a kezelt egyén kapjon egy pozitív jövőképet, mellyel megtalálhatja a saját életének értelmét. Mindez segíthet abban, hogy csökkentsük a pszichés süllyedést, erősítsük az ellenállóképességet és kapjunk egy erős belső motivációt, mellyel kiutat lelünk a rossz pillanatokból. Frankl szerint segíthet, ha teremtünk, alkotunk valamit, vagy élvezzük a minket körülvevő világot, legyen az művészet, vagy csak a természet. Végül, de nem utolsó sorban az is eredményes lehet, amikor méltósággal vállaljuk azt a negatív dolgot, amit kaptunk.

Mennyivel pozitívabb és megmosolyogtatóbb, ha azt nézzük egy hideg reggelen, hogy milyen finom, meleg teát ihatunk, és ez jól esik, mint azon mérgelődni, hogy ráfagyott a pára a kocsira és lehet megint levakarni, ugye? A logoterápia és Frankl elképzelése még ma is igen aktuális: „Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: az utolsó emberi szabadságot – azt, hogy miként viszonyuljon a körülményekhez.”