Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

A széria Dobrai Sándorné Nagy Mária, vagyis „Bróker Marcsi” életének egy szakaszát dolgozza fel, aki több mint tízmilliárd forintot csalt ki Karcag polgáraitól és ismerőseiből, majd Belize-be menekült. A cselekmény húsz évet ölel fel, noha fikciós feldolgozás, a karakterek és a hangulat annyira életszagú, hogy nézőként könnyű elhinni, hogy ez akár a mi falunkban is megtörténhetett volna.

Bacskó Tünde mint Bróker Marcsi főszereplése telitalálat, mivel egyszerre emberi, ambiciózus és kiismerhetetlen – olyan nő, akiben könnyen megbízunk és pont ettől válik veszélyessé. Thuróczy Szabolcs és Anger Zsolt hozza a vidéki férfiakat, akik a rendszerváltás utáni vállalkozói lázban próbálnak boldogulni. Míg előbbi Marcsi férjeként a realista, dolgos vállalkozót szimbolizálja, addig utóbbi a stiklikkel, ügyeskedésekkel teli figurát hozza. Emellett Terhes Sándor alakításában Gyula, a befolyásos befektető és Marika egykori szerelme izgalmas figura. A történetszála jól követhető és kerek ívet jár be az epizódok során.

Nem ítélkezik, de tükröt tart
A Bróker Marcsi egyik legjobb döntése, hogy nem akar pálcát törni egy karakter felett sem. Inkább tükröt tart, és megmutatja, hogy a piramisjáték nemcsak a főszereplő bűne volt, hanem egy közös illúzió. Kellett hozzá a kisvárosi ismeretségek sokasága, a kapzsiság és az a tipikusan magyar mentalitás, hogy „megoldjuk okosba”. A történet így nem csak egy csalóról szól, hanem arról a közegről is, ami lehetővé tette, hogy éveken át eredményesen fennmaradjon a rendszer.

A politikai és a társadalmi háttér ábrázolása is hiteles. A híradó-bejátszások, a korabeli zenék és a slágerek pontosan megidézik az adott korszakot. Külön pluszpont, hogy az intró alatt mindig más magyar dal szól, attól függően, melyik évben járunk. A sztori meggyőző, érződik, hogy logikusan épülnek fel a részek. A készítők, Herendi Gábor és a forgatókönyv írásában is részt vevő Fazekas Máté jól ragadják meg a fontos momentumokat a valódi Nagy Mária életében. Emellett a sminkesek és a jelmezesek is kiemelkedően dolgoztak – az öregítés hiteles –, bár Thuróczy parókái néha elég viccesek.

Időközben eltelt bő 20 év

A széria ritmusán érződik, hogy a hat részbe sűrített húsz év nehezen tartható lendületben. A középső epizódokban már lassul a cselekmény ritmusa, mivel a családi szálak túlságosan elhúzódnak. Ezzel szemben az utolsó két rész nagyon dinamikusnak ígérkezik. A főbb karakterek hitelesek, noha érződik, hogy a mellékszereplők, mint például a börtönőrök nagyon sztereotipikusak, kicsit olyan mintha egy szatírából léptek volna elő. Az eddigi négy rész alapján is egyértelmű, hogy a történet túl empatikus Marcsival, miközben az áldozatok háttérbe szorulnak. Jó lett volna, ha a sorozat jobban beleáll a morális kérdésekbe, és kevésbé „rózsaszín” hangulatot fest egy olyan emberről, aki valójában meglopott másokat.

Az alkotás nem tökéletes, de bátor vállalás. Nem egy moralizáló dráma, hanem korrajz arról, hogy milyen könnyen csúszik át az álom a csalásba. Valójában mindenki a maga szintjén ügyeskedik, míg egyesek profitálnak ebből, mások útközben elbuknak. A Bróker Marcsi-széria egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, miközben mosolygunk a retró részleteken, belül érezzük, hogy ez az egész nagyon életszagú.