Imposztorra várva
Nagy érdeklődés övezte Spiró György Az imposztor című könyvét, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. Az író rendhagyó módon a 2000-es évek elején új befejezést írt hozzá és ez az egykoron Major Tamással nagy sikerrel menő színdarab így abszolút új rendező, új színész után kiabált. Kern Andrással a címszerepben sikerült is aktualizálni, Rudolf Péter rendezésében a Pesti Színházban közel egy éve töretlen sikerrel fut. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek, a megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás is egyben az elmúlt 30-50? évünk magyarországi viszonyaira is.
A sztori felütése is remek. Bogusławskit, az egykori varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt városka, egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi esttel elnyerje az orosz helytartó mindennemű jóindulatát. A Tartuffe-öt szeretnék előadni, de a premier napján a várt legenda helyett csak egy kissé megroppant idős úr érkezik a messzi távolból. Végül a címszereplő persze vállalja a fellépést, de kérdés mi sül ki ebből az egy napos próba után?
A társulatot alkotó színészek kiválóan megoldják a szerepüket, mindenki dicsérhető, de külön kiemelném Seress Zoltánt (Rogowski) és Fesztbaum Bélát (direktor), akik nemcsak viccesek, de fenntartják a színpadi dinamikát is. A sok humoros jelenet mellett maró társadalomkritikai fátyol várható volt, de a darab hála isten remekül elhinti velük, hogy Kern karaktere lehet egy, az önön kulturális imidzsének, a hatalmat kiszolgáló színházi közegnek vagy egyenesen a rendszer imposztora is. Ezt mindenki maga döntse el, a közel háromórás darab remek kikapcsolódás miközben komoly kérdéseket is feszeget, durván bevállal kikacsintásokat a mai helyzetünkre.
Ami sajnos kissé problémás, hogy miközben remek a színészek közti kapcsolat, jók a párbeszédek, vicces az összkép és mély kérdéseket hagy napokig a nézőkben, olyan prózai probléma, mint az idősebb szereplők hangszíne okoz némi gondot, néha alig lehetett érteni a monológokat. Ez picit rontott az összképen. De soha rosszabb kikapcsolódást. Abszolút dicsérhető a darab, Kern újra megújult. Megérdemelt a vastaps.
fotók forrása: jegy.hu
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.