Imposztorra várva
Nagy érdeklődés övezte Spiró György Az imposztor című könyvét, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. Az író rendhagyó módon a 2000-es évek elején új befejezést írt hozzá és ez az egykoron Major Tamással nagy sikerrel menő színdarab így abszolút új rendező, új színész után kiabált. Kern Andrással a címszerepben sikerült is aktualizálni, Rudolf Péter rendezésében a Pesti Színházban közel egy éve töretlen sikerrel fut. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek, a megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás is egyben az elmúlt 30-50? évünk magyarországi viszonyaira is.
A sztori felütése is remek. Bogusławskit, az egykori varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt városka, egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi esttel elnyerje az orosz helytartó mindennemű jóindulatát. A Tartuffe-öt szeretnék előadni, de a premier napján a várt legenda helyett csak egy kissé megroppant idős úr érkezik a messzi távolból. Végül a címszereplő persze vállalja a fellépést, de kérdés mi sül ki ebből az egy napos próba után?
A társulatot alkotó színészek kiválóan megoldják a szerepüket, mindenki dicsérhető, de külön kiemelném Seress Zoltánt (Rogowski) és Fesztbaum Bélát (direktor), akik nemcsak viccesek, de fenntartják a színpadi dinamikát is. A sok humoros jelenet mellett maró társadalomkritikai fátyol várható volt, de a darab hála isten remekül elhinti velük, hogy Kern karaktere lehet egy, az önön kulturális imidzsének, a hatalmat kiszolgáló színházi közegnek vagy egyenesen a rendszer imposztora is. Ezt mindenki maga döntse el, a közel háromórás darab remek kikapcsolódás miközben komoly kérdéseket is feszeget, durván bevállal kikacsintásokat a mai helyzetünkre.
Ami sajnos kissé problémás, hogy miközben remek a színészek közti kapcsolat, jók a párbeszédek, vicces az összkép és mély kérdéseket hagy napokig a nézőkben, olyan prózai probléma, mint az idősebb szereplők hangszíne okoz némi gondot, néha alig lehetett érteni a monológokat. Ez picit rontott az összképen. De soha rosszabb kikapcsolódást. Abszolút dicsérhető a darab, Kern újra megújult. Megérdemelt a vastaps.
fotók forrása: jegy.hu
Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!
2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?
Az igazság ideát van
Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?
Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja
Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.
Chopin zenéje megküzd a halállal is
A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?
Harcra született: Mortal Kombatra fel!
Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!