Imposztorra várva
Nagy érdeklődés övezte Spiró György Az imposztor című könyvét, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. Az író rendhagyó módon a 2000-es évek elején új befejezést írt hozzá és ez az egykoron Major Tamással nagy sikerrel menő színdarab így abszolút új rendező, új színész után kiabált. Kern Andrással a címszerepben sikerült is aktualizálni, Rudolf Péter rendezésében a Pesti Színházban közel egy éve töretlen sikerrel fut. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek, a megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás is egyben az elmúlt 30-50? évünk magyarországi viszonyaira is.
A sztori felütése is remek. Bogusławskit, az egykori varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt városka, egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi esttel elnyerje az orosz helytartó mindennemű jóindulatát. A Tartuffe-öt szeretnék előadni, de a premier napján a várt legenda helyett csak egy kissé megroppant idős úr érkezik a messzi távolból. Végül a címszereplő persze vállalja a fellépést, de kérdés mi sül ki ebből az egy napos próba után?
A társulatot alkotó színészek kiválóan megoldják a szerepüket, mindenki dicsérhető, de külön kiemelném Seress Zoltánt (Rogowski) és Fesztbaum Bélát (direktor), akik nemcsak viccesek, de fenntartják a színpadi dinamikát is. A sok humoros jelenet mellett maró társadalomkritikai fátyol várható volt, de a darab hála isten remekül elhinti velük, hogy Kern karaktere lehet egy, az önön kulturális imidzsének, a hatalmat kiszolgáló színházi közegnek vagy egyenesen a rendszer imposztora is. Ezt mindenki maga döntse el, a közel háromórás darab remek kikapcsolódás miközben komoly kérdéseket is feszeget, durván bevállal kikacsintásokat a mai helyzetünkre.
Ami sajnos kissé problémás, hogy miközben remek a színészek közti kapcsolat, jók a párbeszédek, vicces az összkép és mély kérdéseket hagy napokig a nézőkben, olyan prózai probléma, mint az idősebb szereplők hangszíne okoz némi gondot, néha alig lehetett érteni a monológokat. Ez picit rontott az összképen. De soha rosszabb kikapcsolódást. Abszolút dicsérhető a darab, Kern újra megújult. Megérdemelt a vastaps.
fotók forrása: jegy.hu
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.
Vér, hit és blues
A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.