A király halott, hát éljen a király!
- Dátum: 2022.06.23., 18:47
- Vass Attila
- képek forrása:port.hu
- életrajzi, Elvis, film, kritika, Las Vegas, popcorn, show, zene
Először is szögezzük le: nem érdekel a 100%-os sebészi pontosság egy életrajzi filmélmény kapcsán. Az, hogy az énekes Elvis fogtömés árnyékának vetületének sziluettje pontosan korhű-e az idei moziban, hát nem izgat. Ezt a sportot meghagyom a kóros lemezfanok vagy a korabeli bizbaz, plüsspatkányok gyűjtők népes táborának. A lehetőségekhez képest a legkevesebb történelmi információval ültem be a moziba, de még izgulni is tudtam. Az Elvisben idén a nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán (?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után feléledt Baz Luhrmann rendező simán meglep minket egy nagy betűs élménnyel.
Ez most közelebb áll a szinte meglepően emberi Johnny Cash életmű nemrégi feldolgozásához, A nyughatatlanhoz, mint máshoz. Habár a nyitóképek felütésekor nagyot kortyoltam félve a kólámba, de hála isten a színes vizuálpiruettek helyett egy nagyon is emberi sztorit kapunk. Az Elvis remek alapanyag egy esendő memphisi gyerekről, aki nagyon akarta, hogy szeressék. Ez a szeretettség igény tette királlyá, de a trónja, amit a gospel és a feketék zenéjének ötvözése a rock and rollal alkotott nem bírta végül ezt el.
Eltemette a megszállottsága mögötti érzékeny kis fiú, aki meg akarja javítani a családját és mindenkinek csak jót akar. Meg persze zenét, meg dalokat, meg nőket, meg ragyogást, meg showt. A sikerben és a későbbi lelki, testi kiürülésben a révésze a pénzmániás producer/menedzser/pótapa (Tom Hanks) is remekül helytáll. Egyébként minden színész, így Austin Butler a címszerepben tényleg rászánta a melót és hiteles. Igazából minden a helyén van, és nagyon szerethető ez a mozi, még ha mindenki tudja az elejétől fogva, hogy csak end lesz nem pedig happy a vége főcím.
Remek a felépítése, határozottan tudta a rendező a sikerhez (és az Oscarhoz), hogy a 159 perce játékidőnek mire kell kifutnia. Helyenként kifejezetten ötletes képi megoldásokkal, isteni sminkekkel, kosztümökkel és első osztályú zenével operál. Kapcsoljuk ki a telónkat, tegyünk egy szívességet magunknak és ne gondoljuk túl, ne mérjük centivel a kissé(?) kiszámítható sztorit vagy épp ezt a kritikát. Az Elvis film jelentem kétségtelenül működik és nem is annyira hosszú. Maximum annyiban, hogy messzire elér. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.