Menü

Melyek voltak a legjobb Morricone filmek?

Belátom, hogy már a kérdés önmagában némileg provokatív. Talán valamennyi ilyen lista az, bár jól magam nagyon szeretek különböző listákat nézni, és akadnak olyanok, ahol egyértelmű konszenzust lehet kialakítani, a július 6-án elhunyt Ennio Morricone életműve azonban nem ilyen, úgyhogy ebben a listában biztosan lesz vita. Én most kiválasztottam néhány olyan filmet, amik egyrészt nagy hatással voltak rám, másrészt azonban kétséget kizáróan magukon viselték Morricone zenei kézjegyét is. Szándékosan veszek a listába olyan filmeket is, amik a legszélesebb közönség számára kevésbé ismertek. A Keresztapa tehát most kimarad, azt nem lehet eléggé méltatni, de ennek ellenére mégsem tudok kihagyni néhányat legismertebb művei közül, és nem is akarok.

Annyi bizonyos, hogyha a XX. századi művészvilág legnagyobb hatású embereit kell felsorolni, Ennio Morricone-nak köztük, nem is lesz, már van, a helye.

Morricone-ról köztudomású volt, hogy noha igen jelentős hollywoodi felkérései voltak, ami azt is jelentette, hogy oda kívánták csábítani, ő végig Olaszországban maradt. Éppen ezért akad néhány nem amerikai film is, mint például az első:

A profi

A film, aminek elsőre inkább a főszereplője jut annak az eszébe, aki látta, de Belmondo után egyből Morricone. A zene a film egész hangulatát kiválóan festi le, a magányos hős, Josselin Beaumont fantasztikusan megkreált bosszúhadjáratát. A film cselekménye valóban aprólékosan felépített és kidolgozott, és még az is érezhető benne (és most direkt nem spoilerezek), hogy az alkotók bizony hosszasan tűnődtek azon, mi legyen a titkosügynök sorsa a film végén. Talán a jó megoldást választották. A film egyébként még napjainkban is megjelenik a különböző magyar televíziók műsorkínálatában, aki eddig még nem látta, annak érdemes megnéznie, remekül kidolgozott cselekményszálak, kiváló szórakozás. Ennio Morricone ezen szerzeményére is igaz, hogy legendás.

https://www.youtube.com/watch?v=57c5XfX0Q4Y

Jöjjön most 2 olyan film, amikért Oscarra jelölték a mestert, de mára talán, ismét ezt a szót használom, a legszélesebb közönség kicsit elfeledett:

A misszió

A maga évében az A misszió jelentős sikereket ért el, több Oscar díjra is jelölték, amelyek közül a legjobb operatőrnek járó díjat el is nyerte, és Morricone zenéjét is igen nagyra értékelte, mind a szakma, mind a közönség. A misszió azonban bemutatása után 34 évvel már a kevésbé ismert filmek között szerepel, pedig olyan színész nagyságok szerepeltek benne, mint Jeremy Irons, Robert de Niro vagy Liam Neeson. A történet Dél-Amerikában, egész pontosan a guarani törzs vidékén, a mai Paraguayban játszódik. ahol az Irons által megformált Gabriel atya jezsuita missziót alapít. De Niro, az egykori portugál zsoldos pedig korábban öccsét gyilkolta meg, és ezért kíván vezekelni, valamint megváltást találni. A filmnek vannak történelmi alapjai, a guarani missziók valóban léteztek, és az a madridi szerződés, amely ezen területek egy részét a portugáloknak engedte át a spanyoloktól, amelyek aztán el is kezdték a missziók felszámolását és az őslakosok elleni kegyetlenkedéseket is.

A film talán a rendkívül nehéz és szomorú, ráadásul valóságon alapuló témája miatt nem annyira népszerű manapság, pusztán szűk körben. A jó nem győzedelmeskedik, bár a De Niro által alakított Rodrigo Mendoza végül elnyeri a maga megváltását. Szintén megnézésre ajánlott film, nehéz téma ide vagy oda, és nem utolsó sorban Morricone kiváló zenéje miatt, amit még Jack Black is ajánlott egy 2006-os filmben:

https://www.youtube.com/watch?v=LypWv1TmhoM&t=208s

Aki legyőzte Al Caponét

Egyszer, talán 12-13 évesen betegen otthon ültem egy péntek este, és meghallottam egy nagyon sejtelmes zenét, és alatta az intro stáblistát. Egyből magával ragadott a hangulat, és tudtam, ezt a filmet látni akarom. Ez volt a The Untouchables, vagy magyar címén, Aki legyőzte Al Caponét.

Szintén Oscar díjas film (Sean Connery nyert érte legjobb mellékszereplő Oscart), és Connery mellett is jelentős szereplőgárda (Kevin Costner, Andy Garcia, Robert De Niro), és egy igazi maffiatörténet, ahogy ez a magyar címből is kiderül. Tele pátosszal, és talán ez a gyengéje, mert hogy a Costner által alakított Eliot Ness sztorijai, bár életrajzinak lettek könyv formájában eladva, még véletlenül sem fedik a valóságot. Kiszínezett történetek amik a, minő morbid, alkoholproblémákkal küzdő Ness számára jöttek jól a könyveladások terén. A film végén is, Ness és Al Capone összeszólalkozik a tárgyalóteremben, ami igazából sosem történt meg.

Hogy ezen ellentmondások vagy más miatt-e, de ma szintén 5-10 milliót érne egy szellemi vetélkedőben a filmmel kapcsolatos kérdés, tehát semmiképp sincs benne a köztudatban minden egyes jelenete. A zenéje miatt viszont számomra mindig emlékezetes maradt, akár a kezdő számról, akár a vége dalról van szó:

https://www.youtube.com/watch?v=-r7VXr40fuQ

https://www.youtube.com/watch?v=zDeaoQS_Yn8

A westernek

Így gondoltam, összefoglaló néven. Ha megkérdezik tőlem, vannak-e olyan filmek, amiket ha időm engedi, bármikor megnéznék, akkor a Volt egyszer egy vadnyugat köztük szerepelne. Igazából nem vagyok a klasszikus westernek nagy ismerője, nem néztem belőlük sokat, talán 1-2 John Wayne-t, de azoknál Sergio Leone klasszikusa sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám. Joss Beaumont mellett a másik tökéletesen megírt bosszútörténet Harmonikáé. Hogy hosszú a film, olykor nyújtva vannak a jelenetek, hogy lassú a film? Igen, az. De számomra minden egyes kockájának megvan az értelme, még ha ez úgy érlelődik benned. Furcsa ezt mondani talán egy ilyen filmnél, de tényleg többször kell megnézni, hogy tényleg megértsük, mennyire “ínyenc” mű ez.

Tulajdonképpen ugyanez igaz a másik kedvenc “spagetti westernemre”, a hamarabb és szintén Leone rendezésében készült A jó, a rossz és a csúfra, amely egy izgalmas kalandfilm, amelyben szintén nem a pergő cselekmények játszották ugyan a főszerepet, de amelyben ugyanúgy vannak közismert szállóigék (“Kétféle ember van ezen a világon. Az egyiknek kötél lóg a nyakában, a másiknak meg le kell vágnia.”), mint később a Volt egyszer egy vadnyugatban. Viszont itt nem egy bosszú történetéről van szó, hanem rendkívüli kalandok között keresik az amerikai polgárháború idején és felfordulása közepette a Konföderáció aranyát. Ez is egy olyan film volt, aminek előbb ismertem a zenéjét, de ez épp elégnek bizonyult, hogy őrülten kíváncsi legyek magára a filmre is.

https://www.youtube.com/watch?v=h1PfrmCGFnk

Morriconéval kapcsolatban, ha a teljességre törekednék, nos, az egy egész kötetet tenne ki. Mert nem említettem a dollár trilógia másik két részét (Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért), a Keresztapa filmeket, a Polip sorozatot, az Óceánjáró zongorista legendáját vagy a Volt egyszer egy Amerikát. Sokszor a nagy életműből csak szemezgetni lehet egy rövid cikkhez.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?