A női lét rejtelmeiről 4.- A nagyanya

A bölcsesség idejének is nevezik, véget ér a termékenység időszaka, és sok az elengedni való, de nem szabad, hogy a hiány és a veszteség érzése eluralkodjon.

Bár nem kizárólag az idősebb emberekre jellemző, mégis általában a nagyszülői generációnak tulajdonítjuk a bölcsességet. Az átélt események, a felgyülemlett tapasztalatok idősebb korra segíthetnek a fontossági sorenddel kapcsolatos tisztán látásban. A lecsendesedés időszaka lehetőség arra, hogy átérezzük, értékeljük a mulandóság és az örökkévalóság súlyát, értelmét.

De sokszor még ebben az időszakban is fecséreljük az időt. A ragaszkodások és meggyőzések még mindig uralják az életet, ezek főként a félelemből adódnak. Az ember figyelme gyakran fordul a halál felé, ezzel sokan nem tudnak mit kezdeni.

Tapasztalhatjuk, hogy gyakoriak az olyan kapcsolatok, amelyek régóta tartanak, mégis a férfi és a nő már rég elidegenült egymástól. Vannak hosszan tartó házasságok, amelyekben a felek már nem tudnak semmi jót adni egymásnak, elhidegültek, közömbösek egymással. Ilyenkor számukra nem feltétlenül, de a kívülállók számára kérdésként fogalmazódik meg, hogy mi tartja őket még mindig össze, miért nem engedik el egymást, ha ennyire boldogtalanok. Persze sokféle válasz lehetséges, anyagi okok, a gyerekek miatt, így kényelmesebb, és így tovább. Azonban sokszor az áll a háttérben, hogy a magunk álmait, vágyait kötésbe helyezzük a párunkkal, vagyis az ő jelenlétéhez kötjük a boldogságunkat, életünk értelmét. Ilyenkor két ember akkor is együtt marad, ha teljesen elhidegültek egymástól. Az történik, hogy szinte a másikon kérjük számon az életet, és bár már rég csalódtunk, illúzióinkhoz ragaszkodva nem engedjük el a kapcsolatot, bűntetve ezzel magunkat ás a másikat is.

Ennek nem kell szükségszerűen így alakulnia, olyanra is szép számmal láthatunk példát, amikor a párok a kiüresedett fészek után újra megtalálják önmagukat, céljaikat és ettől a párkapcsolat is új „ritmust” kap.

A nőiség létformája, megnyilvánulási formációi végtelenek, a szerepeket egyének töltik meg tartalommal, sajátos változattal. Sorozatunk utolsó részében fontos kiemelni, hogy egy nőben egyszerre van jelen a lány, a szerető, az anya, és a nagyanya. Ezeket nem lehet szétválasztani, egy lány már rendelkezik az anya szereppel, vannak tapasztalatai róla, érzései ezzel kapcsolatban, hiszen ismeri az anyját. Mindig más oldalról ugyan, de életünk során állandóan kapcsolatban vagyunk a nőiség megnyilvánulásaival, szerepeivel.

Mikor megszületünk, már hordozunk tudást magunkban, a „családi örökségektől” nem tudjuk függetleníteni magunkat, nem is kell, hiszen óriási „adatbázist” hordozunk magunkkal, őseink tapasztalatrendszerét.

Kapcsolódó cikkek:
A női lét rejtelmeiről 3.- Az anya
A női lét rejtelmeiről 2. - A szerető
Nőiség, első rész: a lány

Fotó: sxc.hu