Anhedónia, amikor már az sem okoz örömet, amit korábban szerettünk

Van az a pont, amikor képtelen valaki bárminek is örülni, hiába szerette azt mindaddig. Ennek hátterében anhedónia is állhat.

Van az úgy, hogy valaki kívülről teljesen rendben van, mégis azt érzi, hogy semmi nem okoz igazán örömet. Nem dobja fel a kedvenc étele, nem várja a találkozást a barátaival, nem érdekli az eddigi hobbija. Ilyenkor nem feltétlenül egyszerű fáradtságról vagy rossz hangulatról van szó, és a háttérben egy különös dolog állhat.

Az anhedónia az öröm vagy az élvezet átélésének csökkenése vagy elvesztése. Nem önálló betegség, hanem egy tünet, amely többféle lelki és testi állapot mellett megjelenhet. Leggyakrabban depresszióval kapcsolatban kerül elő, de más problémákban is előfordulhat. Az anhedónia szó görög eredetű, jelentése valami olyasmi, hogy „örömtelenség”, és itt nem arról van szó, hogy valaki szomorú vagy nincs jó kedve. Ha valakinek rossz napja van, attól még lehet, hogy egy jó film, egy ölelés vagy egy beszélgetés felvidítja. Anhedónia esetén viszont maga az öröm átélésének képessége tompulhat.

Az érintett személy gyakran pontosan tudja, hogy egy adott program régen boldoggá tette, mégsem érzi ugyanazt, amikor most megpróbálja, kívülről pedig úgy tűnik, mintha csak nem akarna semmit csinálni. Ennek több formáját is ismerik, csökkenhet például az érdeklődés és a motiváció, illetve az is, hogy az ember mennyire képes örömöt megélni. Érintheti a társas kapcsolatokat, de jelentkezhet általánosabb formában is. A gond hátterében többféle folyamat állhat, ezért nincs egyetlen oka. Gyakran jelenik meg depresszióban, de más pszichiátriai állapotokban, például szkizofréniában vagy bizonyos szerhasználati problémák mellett is előfordulhat.

Hosszan tartó stressz, traumatikus élmények, kimerültség vagy bizonyos testi betegségek szintén együtt járhatnak az örömérzet csökkenésével. Sőt, egyes gyógyszerek mellékhatásaként is kialakulhat hasonló panasz. Fontos azonban, hogy az anhedónia nem azt jelenti, hogy az agy úgymond kikapcsolta a boldogság érzését. Az öröm, a motiváció, a vágyakozás és az érzelmi reakciók összetett folyamatok, amelyekben igen sok idegrendszeri és pszichológiai tényező vesz részt.

Tünetei sokfélék lehetnek, például eltűnik az érdeklődés a korábbi hobbik iránt, a baráti találkozók inkább tehernek tűnnek, nem igazán tud örülni a jó híreknek, az étkezés már-már élvezhetetlen. Csökkenhet a szexuális vágy vagy az intimitás iránti érdeklődés, nincs motiváció és jön az üresség vagy érzelmi nihil, azaz az ember úgy érzi, hogy semmi sem számít igazán. Megjelenése gyermekeknél és serdülőknél sem kizárt. Náluk kicsit ugyan másképpen jelenhet meg, a szülő például azt veheti észre, hogy a gyerek már nem akar találkozni a barátaival, nem játszik a kedvenc játékával, ingerlékenyebb, visszahúzódóbb lett, vagy semmi nem érdekli igazán.

Érdemes arra odafigyelni, hogy ne keverjük össze egy fáradtsággal, amikor az ember kedvetlen. Ha a tünetek tartósan fennállnak, érdemes háziorvossal, pszichológussal vagy pszichiáterrel beszélni. A szakember segíthet felmérni, hogy depresszió, szorongás, trauma, más mentális állapot, gyógyszermellékhatás vagy esetleg testi probléma áll-e a háttérben. A mindennapokban is lehetnek segítő lépések. Ilyenkor nem feltétlenül az a cél, hogy az ember azonnal boldoggá tegye magát, hanem apróbb célok elérésével kisebb örömérzetet éljen meg. Érdemes a megfelelő alvásra, rendszeres mozgásra, kiegyensúlyozott étkezésre és a társas kapcsolatok fenntartására is figyelni. Ezek támogathatják a felépülést.

Az anhedónia nem egyszerűen egy rosszkedv, ami majd elmúlik és minden megy tovább szépen. Az anhedóniával küzdő egyén sokszor maga is szeretné újra átélni azt az örömöt, amit korábban, csak ehhez már segítségre van szüksége.