Menü

Idősek Világnapja – Tisztelet, gondoskodás és megbecsülés minden generációnak

Október 1-jén világszerte megünnepeljük az Idősek Világnapját, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az időskorúak társadalomban betöltött pótolhatatlan szerepére, valamint hangsúlyozza a megbecsülés, a gondoskodás és a tisztelet fontosságát. Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben jelölte ki ezt a napot, felismerve, hogy az idősödő társadalmakban egyre nagyobb szükség van az idősek helyzetének javítására, jogaik védelmére és életminőségük biztosítására.

Az időskor nem csupán a nyugalomról és a megérdemelt pihenésről szól, hanem az élettapasztalat, a bölcsesség és a szeretet átadásáról is. Az idősek generációkon átívelő értékeket őriznek: meséik, történeteik, szokásaik és példájuk hidat képeznek múlt és jövő között. A mai rohanó világban azonban gyakran előfordul, hogy a fiatalabb nemzedékek kevesebb időt szánnak a velük való kapcsolattartásra. Ezért is különösen fontos, hogy október 1-jén – és az év minden napján – tudatosan figyeljünk az idősekre.

Az Idősek Világnapja alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a kihívásokra, amelyekkel az idősek szembesülnek. Az egészségmegőrzés, az anyagi biztonság, az aktív társadalmi részvétel és a magány leküzdése mind olyan területek, ahol támogatásra, odafigyelésre és közösségi összefogásra van szükség. A magányosság sok esetben az egyik legnagyobb problémát jelenti, amely nemcsak lelki, hanem fizikai egészségre is kihat.

Az ünnepnap nemcsak a tiszteletadásról szól, hanem arról is, hogy közös felelősséget vállaljunk a méltó időskor megteremtésében. Családi szinten mindez annyit jelenthet, hogy időt szánunk egy beszélgetésre, egy közös sétára vagy egy látogatásra. Társadalmi szinten pedig programok, közösségi események és támogató kezdeményezések indítását, amelyek segítik az időseket abban, hogy ne érezzék magukat elszigetelve.

Az Idősek Világnapja tehát nem csupán ünnep, hanem emlékeztető is: mindenki egyszer megöregszik, és amit most adunk az időseknek, azt a jövőben mi is megkaphatjuk. Az odafigyelés, a türelem és a tisztelet olyan értékek, amelyek minden korosztály számára biztonságot és összetartozást teremtenek.

Ez a nap lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és hálát adjunk azoknak, akik előttünk jártak az élet útján – szüleinknek, nagyszüleinknek, tanárainknak, mestereinknek. Legyen október 1-je emlékeztető mindannyiunk számára: az idősek kincset jelentenek, amelyet őriznünk, ápolnunk és tisztelnünk kell

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?