Menü

A Marvel név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…..

A Marvel garantáltan ADHD gyanús, legmocskosszájúbb szexista mutánsának, Deadpoolnak kalandjai trilógiává bővültek. A rendezői székben Shawn Levy, aki már a Free guyban is nagyot virított a főszereplő, szépfiú Ryan Reynoldscal. Az örökifjú, Hugh Jackman agyongyúrva haknizik még egyet (de tuti nem utoljára) Rozsomákként a szadomazo jelmezes, energiabomba haverja véráztatta aprítása közben. Igazi rajongói geek fesztivál, vagy töredezett, túltolt Fox karakter paródia zsibvásár? Egy kicsit mindkettő. Ryan Reynolds élvezi az akrobatikus trükk áradatokat és a töméntelen altesti humort. Rengeteg vér és szigorúan 18-as karika, induljon hát az utazás.

A Fox bekebelezése után várható volt, hogy a Marvel a sokadik multiverzumos gagyi túlhajtása után igyekszik majd a rengeteg sztori elemet egybegyúrni, és ennek most jött el az ideje. A Deadpool és Rozsomák már nem is film, hanem egy túlpörgetett humoregyveleg, amit a rajongók nagyon élveznek, vártak, áhítoztak érte. Inkább hasonlít egy Youtube videócsatorna epizódjainak laza füzérére, mintsem valahonnan valahová tartó történetre. Nem egységes, de annyi kikacsintással bír, hogy nehéz nem lelkesedni érte. Ha nem lenne benne nekrofília és állandó utalás a legkülönbözőbb szexpoziciókra talán lehetne klasszikus, így viszont a példátlan médiakampánya ellenére is nem több mint egy erőteljes, rajongói erekció. És ezt büszkén vállalja. A túltolt zenei betétek, a lassítások és a kamerába beszólogatások pedig csak ennek a pénztárcánkra menő, töredezett előadásnak alap tartozékai.

A forgalmazás előtti botrány ellenére (Rozsomáknak más a hangja, mint eddig) a szinkron eléggé rendben van. Ami abszolút dicsérendő, hogy az egykori Farkasként fordítás miatti fanyalgásomnak is adnak pár poént. Egy cameo karakter franciás angoljából csináltak csak suttyó paraszt akcentust, ami persze vicces, de nagyon nem autentikus. Az is igaz, hogy mondjuk a New Orleans-i kevert, helyi nyelv itthon nem mondana semmit. Beugró szereplőből rengeteg akad, és a régi Fox-osokat kellemes nosztalgiával fogadtam. W. Snipes Pengéjéért külön pacsi a készítőknek. Ebben az ugrabugráló, fan simogató szekvenciahalmazban egy igazi főgonosz is előkerül (a remek Emma Corrin), mert ha kicsi a tét a kedvünk sötét.

Az akcióorgiák közepette a vérben úszó vásznon persze kihasználják a párhuzamos világok képregényeinek karakter duplikációi adta vicceket is. A végső ítéletem pár nappal a film(?) élménye után, kifejezetten pozitív. Tényleg megkapják a kocka rajongók, amire egész évben vágytak. Egy átlag szemlélő biztosan furcsállni fogja a sikert, meg ezt a Deadpool jelenséget. A moziba belépés tehát szigorúan 18éves kor felett, a haladóknak. Nekik viszont kötelezően szabadon választott darab. A Madonna szám meg nagyon kellett oda!!Na jó, de az Nsync a főcímben? Ezért legközelebb veszélyességi pótlékot kérek a főnökömtől.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.