Menü

Együtt hagyjuk abba

A 8 éves nagy francia siker a Fehér kis zsebkendők (nálunk Apró kis hazugságok) egy emberi drámába oltott vígjátékocskaként tarolt a mozikban. A folytatásnál megmaradt a régi rendező (Guillaume Canet) és visszatért a már ismert felső-, középosztálybeli párizsi csapat. A helyszín ismét a dél francia tengerpart. A barátok Max (Francois Cluzet) szülinapjára gyűlnek össze. A felhozatal alapvetően biztató. A gondok ott kezdődnek, hogy Cluzet és a mindig gyönyörű szabad szájú, vad Cotillard jutalomjátéka közben a többiek inkább csak téblábolnak a nem túl jól megírt sztori közepén. Meglepő az első részben elbúcsúzó Ludo (Dujardin) hiánya. A konfliktusok érdekesek, de a szokásos francia filmes dilemmát hozza. Jelesül, hogy emberi, hétköznapi drámát láttunk igazi dráma nélkül, vígjátékot nagy viccek nélkül. Ez a galloknál nagyon gyakori viszont nálunk ez a beszélgetős, együttlét film kicsit furán hathat.

A befejezés, pedig sajnos ki kell mondani, hogy annyira hat életszerűnek, mint egy Rolex aranyóra az Ecseri piacon. A szokásos franciás üzenetet kapjuk, hogy hallgassunk a szívünkre és minden rendben lesz. Az anyagiak megoldódnak maguktól. Az új cím az Együtt fejezzük be (nálunk Együtt megyünk) telitalálat. Tényleg egy lezárás a történet, amely a látványos üresjáratai közepén is azért csak-csak magára talál az utolsó harmadára. Ami kicsit furcsán hat az a filmzene választás. A vak is látja, hogy a nemzetközi forgalmazás okán lettek kiválasztva a kizárólag angol-amerikai igen-igen elnyújtott dalok.

A recept bevált, csak a hexagonban eddig majd három millió néző látta a filmet és Európa szerte, így nálunk is rögtön két verzióban bekúszott a mozikba az Együtt megyünk. A szinkronról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nem lehetett túl nagy kihívás. Az összkép tehát vegyes. A végén azért csak felsejlett a történet erőssége és akad némi karakterfejlődés is. A francia hétköznapokról szóló filmek kedvelőinek melegen ajánlható a sokkal egységesebb első résszel együtt, azonban a többieknél nagy kérdés, hogy a Csillagok háborúja vagy épp a Bosszúálló filmek árnyékában érdekes-e egy nagyon gall emberi drámácska.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.