Menü
  • Ajánló
  • Együtt hagyjuk abba

Együtt hagyjuk abba

A 8 éves nagy francia siker a Fehér kis zsebkendők (nálunk Apró kis hazugságok) egy emberi drámába oltott vígjátékocskaként tarolt a mozikban. A folytatásnál megmaradt a régi rendező (Guillaume Canet) és visszatért a már ismert felső-, középosztálybeli párizsi csapat. A helyszín ismét a dél francia tengerpart. A barátok Max (Francois Cluzet) szülinapjára gyűlnek össze. A felhozatal alapvetően biztató. A gondok ott kezdődnek, hogy Cluzet és a mindig gyönyörű szabad szájú, vad Cotillard jutalomjátéka közben a többiek inkább csak téblábolnak a nem túl jól megírt sztori közepén. Meglepő az első részben elbúcsúzó Ludo (Dujardin) hiánya. A konfliktusok érdekesek, de a szokásos francia filmes dilemmát hozza. Jelesül, hogy emberi, hétköznapi drámát láttunk igazi dráma nélkül, vígjátékot nagy viccek nélkül. Ez a galloknál nagyon gyakori viszont nálunk ez a beszélgetős, együttlét film kicsit furán hathat.

A befejezés, pedig sajnos ki kell mondani, hogy annyira hat életszerűnek, mint egy Rolex aranyóra az Ecseri piacon. A szokásos franciás üzenetet kapjuk, hogy hallgassunk a szívünkre és minden rendben lesz. Az anyagiak megoldódnak maguktól. Az új cím az Együtt fejezzük be (nálunk Együtt megyünk) telitalálat. Tényleg egy lezárás a történet, amely a látványos üresjáratai közepén is azért csak-csak magára talál az utolsó harmadára. Ami kicsit furcsán hat az a filmzene választás. A vak is látja, hogy a nemzetközi forgalmazás okán lettek kiválasztva a kizárólag angol-amerikai igen-igen elnyújtott dalok.

A recept bevált, csak a hexagonban eddig majd három millió néző látta a filmet és Európa szerte, így nálunk is rögtön két verzióban bekúszott a mozikba az Együtt megyünk. A szinkronról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nem lehetett túl nagy kihívás. Az összkép tehát vegyes. A végén azért csak felsejlett a történet erőssége és akad némi karakterfejlődés is. A francia hétköznapokról szóló filmek kedvelőinek melegen ajánlható a sokkal egységesebb első résszel együtt, azonban a többieknél nagy kérdés, hogy a Csillagok háborúja vagy épp a Bosszúálló filmek árnyékában érdekes-e egy nagyon gall emberi drámácska.

  • A rovat további cikkei

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.