Menü

A Marvel univerzum a helyére került

„Valami véget ér..valami fáj.”

Valahogy én is ezt éreztem mikor kimentem a moziból a sorozatban 22. Marvel univerzum gyémánt, a stílszerűen Végjáték címre hallgató darabról. Gyermeki rácsodálkozással és lelkes rajongói szemekkel nézve is egyformán remek eposz született. A (rossz szóviccel élve) 22-es csapdáját elkerüli és nem válik öncélúvá a vásznon zajló sok térben játszódó történet. Minden, de minden hős visszatér egy nagy utolsó kalandra. Remek szórakozás ez a hajsza, amelyben a képregénybarátaink, akiken lassan egy generáció szocializálódott, ismét Thanos után erednek, hogy visszahozzák az előző részben eltűnt hősöket. Mint ismert ez az űrbeli nagy melák összegyűjtötte az összes mágikus követ és megölte az univerzum lakosságának felét. Azonban a szuperhősöket pont azért tartjuk, hogy megvívják ezt a harcot az embertelenül nagy pusztitást levezénylő gonosz ellen.

A küzdelem kezdetét veszi. Kár lenne bármit elmesélni erről a testes, háromórás utazásról, amely végén mindenki elégedetten csettinthet az ujjával. Egy picit talán zavaró a túlzó többi, egykori kalandra való reflektálás, de ez elkerülhetetlen volt egy korszakot, egy univerzumot lezáró mű esetében. Sajnos a szinkronról nem nyilatkozhattok, de az eredetiben remek kis viccecskék oldják a világ megváltók utolsó nagy közös kalandját. Külön piros pont a hangulatnak, amelyből ezúttal Thor lubickolhat csak igazán a kedvére. Minden jelenete zseniális, ilyen ha egy színész is jól szórakozik a forgatáson.

Ha már Végjáték, akkor jelentem, igen az utolsó Stan Lee cameo is a helyén van. Egy korszak lezárult, a végső harc pedig szimpla képregény aranylövés. Megkaptuk az adagunkat. Eddig is a 22-es volt a szerencseszámom, de ezután ez másnál is így lesz. A kissé talán túl hosszú játékidő viszont picit tömörré teszi a filmet, de ezt nézzük el neki. Minden a helyén van, minden szép. Most csend van, most béke van. Egy tulajdonképpen tét nélkül műfaj is képes ilyen magasságokba jutni. Erre találták ki a popcorn mozit.

A király halott, hát éljen a király!

Baz Luhrmann nem aprózta el. A nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán(?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után bejelentkezett az idei Oscarra egy Elvis életrajzi filmmel. A gonosz kizsigerelő producer/menedzser/pótapa szerepében Tom Hanks rosszalkodhat végre egy kicsit. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!

Lélegzetelállító vadászrepülés - Top Gun: Maverick

A Top Gun: Maverick debütálásra már két évvel ezelőtt is sor kerülhetett volna, ám a járványhelyzet csúszásra kényszerítette a 80-as évek ikonikus vadászgépes filmjének a folytatását. A stúdió és Tom Cruise ragaszkodtak ahhoz, hogy a Maverick az a fajta moziélmény, amit mindenképp a nagyvásznon kell látni, és lehetőleg minél nagyobb közönség előtt. Ez pedig be is bizonyosodott, az új Top Gun ugyanis sikerrel szállítja azt a lélegzetelállító repülést, amiben bíztunk, az érzelmi történetszál viszont továbbra sem a legjobb.

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya - Kritika

Nicolas Cage a színész Nicolas Cage-et játssza el, vagyis a mémet, az ikont. A színészt ráadásul az utóbbi években divatossá vált cikizni a különböző “Zs kategóriás” filmjeiért, azonban A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában, amely remekül beszél a megkopott hírnevű színész múltbéli filmjeiről, már Ő maga is ugyanazt teszi és önmagát is remekül parodizálja.

Filmajánló: Elveszett város

Amikor egy háromgyerekes anyuka eljut moziba, (fényévente) akkor annak „nyoma kell, hogy legyen” így, ha a kedves olvasók valami könnyed, hétvégi, vagy hétköznap esti filmre vágynak, engedjék meg, hogy ajánljam Az elveszett város című, 112 perces akciókalandvígjátékot, Sandra Bullock és Channing Tatum főszereplésével!

Halál a Níluson – Filmkritika

Kenneth Branagh öt évvel ezelőtt egy sztárparádét hozott össze amiatt, hogy rendezőként és főszereplőként is adaptálja Agatha Christie talán legismertebb művét, a Gyilkosság az Orient expresszent. Hosszas latolgatás után pedig megérkezett idén a mozikba a Halál a Níluson legújabb feldolgozása, melynek sűrű cselekményébe még Poirot bajszának történelme is belefért.