Menü

A T-Rex van, volt, lesz

A nyári folytatás dömping közepén Spielberg klasszikusának a jó ég tudja hányadik (5.) része is beköszöntött. A dinók, ismét átveszik a celluloid uralmat. Nézzük ezúttal az élet újra utat tör-e magának.

Ezt is megéltük. A Jurassic park remake Jurassic World-öt is elérte a folytatásmánia. A változatosság kedvéért csak úgy, mint az eredeti második részben begyűjtik a dinókat és elszállítják a civilizációba, értsd az amcsikhoz. Ahogy előző részben, úgy most is a génmutáció kerül előtérbe és a szuper, megacsúcshiper fegyverfejlesztések.

Plakát forrása: IMDB

A természet valódi csúcsragadozója, pedig megint megmenti az embert saját teremtményétől. A két humán főszereplő közti kémia továbbra is kiváló, vissza is tértek. Chris Patt továbbra is rezzenéstelen arccal játszik, de legalább jóképű. A dinós effektek nagyon rendben vannak. A film szépen kiaknázza a vulkán kitörés szélén álló szigetük minden apróságát. Azonban, mihelyt elhagyjuk Costa Ricát, ritmust veszít a mese és egy szimpla szörnyfilmmé változik a régi Universal stúdió (Frankenstein, Farkasember, Múmia) műhelyéből. Mielőtt félrenyelnénk a popcornt, rögzítsük a siker garantált és végül mindenki elnyeri majd méltó folytatását. A végső csavarok egyike, pedig jóval magasabb szintre emeli a történet valódi mondanivalóját, jelesül az ember istenné válási komplexusait. Külön plusz pont Jeff Goldblum monológjaiért.

Aki, egy kettő az egyben filmre vágyik, enyhe nosztalgiával az ruházzon be egy mozijegyre, akinek viszont komolyabb celluloiddózis kell, az ne kísértse a sorsot. Ez a világ még mindig tükörsima és Spielberg egykori formabontó darabjának szimplán átmodernizált felturbózott klónja, ahol már a több, nagyobb effektek dominálnak. Az élet ismét utat tört magának. Ezek a dinók nem tudnak kihalni. Folyt köv. három év múlva.

/Szerző: Vass Attila/

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.