Menü

Hogyan lett egymás szinonimája a főiskola és a szex?

A leendő felsőoktatási hallgatók számos tényezőt vesznek figyelembe a megfelelő egyetem vagy főiskola kiválasztásakor. Míg számos intézmény a ranglista élén áll, addig sok főiskola a bulizóna felső kategóriáiba tartozik, amelyek különleges csábítóerővel bírnak.

Vannak, akik még írnak is erről a témáról. Dr. Lisa Wade könyvében (American Hookup: The New Culture of Sex on Campus) felvázolja, hogy a főiskolai móka ötlete egészen új trendnek is nevezhető, azonban bonyolult következményekkel járhat. Dr. Wade bemutatja az amerikai egyetemek változását a túlnyomórészt szigorú, formális intézmények átalakulását, és végül elérkezünk az alkalmi kapcsolatok és vad bulik megjelenéséig. Korábban az amerikai egyetemek szigorúan regulált helyek voltak, és a hallgatók ilyen irányú változásokon estek át.

Dr. Wade azt mondja: „A hallgatók eredendően kötelességtudóak voltak, de ahogy elérkezett a 18. század, hirtelen rengeteg elit család vagyonos gyermeke kezdett el a felsőoktatásban tanulni. Ezek a fiatalemberek nem voltak annyira érdeklődőek a tanulás iránt, inkább csak a diploma megléte érdekelte őket, ami vagyonos és erős családjuk hírnevének megtartására szolgált. Ebből kifolyólag sokkal kevésbé voltak toleránsak, engedelmesek.” Ez a lázadó magatartás világszintű kiutasításokhoz vezetett sok elit egyetemen.

A diákszövetségek a partyk, alkohol és az alkalmi szex csomópontjaivá váltak, egy hagyomány helyévé, amely azóta is erősen kitart az USA számos főiskolai kampuszán. S míg a party helyszíne sokak számára csábító lehet, arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a közömbös, érzelem nélküli szexuális együttlét még jobban teret biztosít az erőszaknak és a szexuális zaklatásoknak.

„Az utóbbi néhány száz évnek köszönhetően, a legtöbb felsőoktatási intézmény mostmár nagyon sokféle éjszakai élet lehetőségét kínálja, melyet hasonló kiváltságos hallgatók koordinálnak, mint akik az első ilyen helyeket létrehozták. Ezek pedig arra lettek tervezve, hogy amennyire csak lehet, előremozdítsák a „nagy négy évig tartó orgia” képét, amelyre a diákok vágynak, de amitől egyben félnek is.”

Természetesen ez az egyetemi vagy főiskolai élet legsötétebb ábrázolása, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek nélkül nem lehet elvégezni egy 3-5 éves képzést. Ha gyermekeink rendes neveltetésben részesültek, és megfelelő értékrenddel rendelkeznek, nem lehet probléma.

Forrás: www.businessinsider.com

Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás

Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?

A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt

Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.

A reggeli története: szükségből mindennapi szokás

Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.

Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?

A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?