Állapotunk inkább hozzáállás, mint életkor függvénye
- Dátum: 2015.04.24., 11:11
- aktív életmód, életkor, én-határok, futás, gördeszkázás, időskor, jóga, kifogás, kihívás, nyugdíjas, öregedés, rugalmasság, sport, személyiségfejlesztés, ultramaraton, utazás, változás
„Ehhez én már túl öreg vagyok!” – hallhatjuk sokszor bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban a kifogásokat, legyen szó akár valamilyen programról, új kihívásról, változásról. Érdekes módon a változtatás, vagy a kihívás elfogadásának hiányát nem csak az idősebbek fogják az életkorukra, hanem a fiatalabb korosztályra is jellemző, hogy e mögé a mondat és hiedelem mögé bújnak. De vajon van olyan, hogy valamihez már túl öregek lennénk?
Érthető, hogy az ember már nehezebben képes bizonyos ismeretek elsajátítására, kihívások teljesítésére, ha előrehaladottabb életkorban jár. Az esettanulmányok azonban azt igazolják, hogy egyáltalán nem az életkorunktól, hanem sokkal inkább a hozzáállásunktól függ, hogy mire vagyunk képesek. A hozzáállás pedig fiatalkorban is ugyanúgy meghatározó, mint a későbbiekben.
Legutóbb a Margit-szigeten ultramaratont (kb. 50 km) futó ciszterci atya sztorija kavarta fel az állóvizet, akire még azt sem mondhatjuk, hogy „neki könnyű, mert mindig sportolt”: ugyanis 55 évesen (!) kezdett el futni. Mindig is megmozgatták az embereket az ilyen rendhagyó esetek. A youtube-on az egyik legnézettebb videó volt, amikor a pap reverendában görkorcsolyázott. A nyolcvanas években pedig nagy sikerrel futott a gyerekeknek szóló Szupernagyi sorozat, amely a szupererővel bíró, bármire képes nagymamáról szólt.
Hasonlóan közkedvelt volt az a videó, ahol az idősödő elhízott férfi a jóga segítségével menekült meg a kerekesszéktől, és fogyott le. Rengeteg példát lehetne felsorolni, bizonyára mindenki ismer aktív időseket, akik életkoruktól függően szeretnek utazni, járnak kirándulni, és nyugdíjas létükre is gumicsizmában táncolnak a pocsolyában az unokáikkal. A legtöbb ember felnéz rájuk, de amikor ő áll válaszút előtt, akkor mégis legyint: „ez már nem nekem való”… Pedig milyen jó lenne, ha végre tudatosodna bennünk: minden csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik! Vegyünk példát Marton Bernát atyáról: soha semmit nem késő elkezdeni, és nem mondhatjuk, hogy valamihez már túl öregek lennénk. Ha elterjedne ez a hozzáállás, bizonyosan kevesebb depressziós ember lenne, és jóval kevesebb szomorú nyugdíjas. Bármikor felhúzhatjuk a futócipőt, nekiállhatunk sportolni, utazni, vagy egyszerűen csak tenni valami szokatlant, vagy legalábbis magunkhoz képest szokatlant. Bizonyított, hogy az én-határaink feszegetése jó hatással van a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket
Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.
Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák
Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?
Advent: a lassulás művészete egy zajos világban
Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.
Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?
A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.
Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk
A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.