Állapotunk inkább hozzáállás, mint életkor függvénye
- Dátum: 2015.04.24., 11:11
- aktív életmód, életkor, én-határok, futás, gördeszkázás, időskor, jóga, kifogás, kihívás, nyugdíjas, öregedés, rugalmasság, sport, személyiségfejlesztés, ultramaraton, utazás, változás
„Ehhez én már túl öreg vagyok!” – hallhatjuk sokszor bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban a kifogásokat, legyen szó akár valamilyen programról, új kihívásról, változásról. Érdekes módon a változtatás, vagy a kihívás elfogadásának hiányát nem csak az idősebbek fogják az életkorukra, hanem a fiatalabb korosztályra is jellemző, hogy e mögé a mondat és hiedelem mögé bújnak. De vajon van olyan, hogy valamihez már túl öregek lennénk?
Érthető, hogy az ember már nehezebben képes bizonyos ismeretek elsajátítására, kihívások teljesítésére, ha előrehaladottabb életkorban jár. Az esettanulmányok azonban azt igazolják, hogy egyáltalán nem az életkorunktól, hanem sokkal inkább a hozzáállásunktól függ, hogy mire vagyunk képesek. A hozzáállás pedig fiatalkorban is ugyanúgy meghatározó, mint a későbbiekben.
Legutóbb a Margit-szigeten ultramaratont (kb. 50 km) futó ciszterci atya sztorija kavarta fel az állóvizet, akire még azt sem mondhatjuk, hogy „neki könnyű, mert mindig sportolt”: ugyanis 55 évesen (!) kezdett el futni. Mindig is megmozgatták az embereket az ilyen rendhagyó esetek. A youtube-on az egyik legnézettebb videó volt, amikor a pap reverendában görkorcsolyázott. A nyolcvanas években pedig nagy sikerrel futott a gyerekeknek szóló Szupernagyi sorozat, amely a szupererővel bíró, bármire képes nagymamáról szólt.
Hasonlóan közkedvelt volt az a videó, ahol az idősödő elhízott férfi a jóga segítségével menekült meg a kerekesszéktől, és fogyott le. Rengeteg példát lehetne felsorolni, bizonyára mindenki ismer aktív időseket, akik életkoruktól függően szeretnek utazni, járnak kirándulni, és nyugdíjas létükre is gumicsizmában táncolnak a pocsolyában az unokáikkal. A legtöbb ember felnéz rájuk, de amikor ő áll válaszút előtt, akkor mégis legyint: „ez már nem nekem való”… Pedig milyen jó lenne, ha végre tudatosodna bennünk: minden csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik! Vegyünk példát Marton Bernát atyáról: soha semmit nem késő elkezdeni, és nem mondhatjuk, hogy valamihez már túl öregek lennénk. Ha elterjedne ez a hozzáállás, bizonyosan kevesebb depressziós ember lenne, és jóval kevesebb szomorú nyugdíjas. Bármikor felhúzhatjuk a futócipőt, nekiállhatunk sportolni, utazni, vagy egyszerűen csak tenni valami szokatlant, vagy legalábbis magunkhoz képest szokatlant. Bizonyított, hogy az én-határaink feszegetése jó hatással van a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?
A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?
Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell
Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.
„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa
Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?
Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?
Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.