Menü

Heti könyvajánló: Tengerparti kávézó

Egy kis tengerparti hangulatot ajánlunk az olvasók figyelmébe Lucy Diamond regényén keresztül. Garantáltan kellemesebbé teszi a szürke hétköznapokat ez a regény, ráadásul a legtöbb könnyed regénnyel ellentétben még mondanivalója is van.

A tengerparti kávézó (Ulpius Ház, 2014) című regény mindenkiben reményt kelt egy kicsit, hogy érdemes hallgatnunk a szívünkben megszólaló hívó szóra, és követni az álmainkat. Senki sem ígéri, hogy ha megtesszük, akkor egy könnyed rózsaszín lányregényben találjuk magunkat. Nehézségek így is akadnak majd, de az út végén akkor is ott vár a jól megérdemelt boldogság…

Evie számára a nagyvárosi élet talán egyetlen örömét barátjának kisfia jelenti. Nem találja az útját, és csupa lélekölő állása van. A pasija és a családja tanulásra bíztatja: egy újabb iskola elvégzésével majd biztosabb munkája lehet. Legalábbis biztosan még ennél is unalmasabb – ezt súgja valami Evie számára. A hangulata akkor sem lesz jobb, amikor kiderül, hogy rajongásig szeretett nagynénje és egyben példaképe, Jo váratlanul meghal. Jo mindig is érezte, hogy unokahúga mennyire hasonlít rá, így reá hagyja legféltettebb kincsét, a tengerparti kávézót Cornwallban. Evie sokáig vacillál, hogy mit tegyen a rá szakadt lehetőséggel, hiszen messze él az üdülők álmának mondott Cornwalltól. Talán el kellene adni a helyet?

Ezen ott helyben mindenki megbotránkozik, kivéve persze Evie családját és barátját, akik szerint ez lenne az egyértelmű döntés. Vagy meg kellene tartani, és a távolból megpróbálni irányítani? Evie ezt is megpróbálja, mondani sem kell, hogy nem sok sikerrel, viszont annál több zűrrel jár a döntése. Végül csak meglépi azt, ami kívülről talán egyértelműnek tűnik, az adott helyzetben viszont annál nehezebb: mindent és mindenkit hátrahagyva Cornwallba költözik. A szívét pedig nem csak a szörfözésre kiváló hullámok dobogtatják meg, hanem az ideiglenes szakács is. Igazán kár, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. De azért az élet igazolja, hogy ha merünk lépni és dönteni, akkor megkapjuk a jutalmunkat, még ha kanyargós út is vezet odáig, a dolgok végül kisimulnak.

Fotó:
pixabay.com

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Kutyapanzió: nyugodt megoldás, amikor kedvencünk felügyeletre szorul

A modern életvitel sokszor olyan helyzeteket teremt, amikor a gazdik átmenetileg nem tudnak gondoskodni négylábú társukról. Legyen szó nyaralásról, üzleti útról vagy váratlan elfoglaltságról, a kutyapanziók egyre népszerűbb megoldást kínálnak.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.