Menü

Heti könyvajánló: Tengerparti kávézó

Egy kis tengerparti hangulatot ajánlunk az olvasók figyelmébe Lucy Diamond regényén keresztül. Garantáltan kellemesebbé teszi a szürke hétköznapokat ez a regény, ráadásul a legtöbb könnyed regénnyel ellentétben még mondanivalója is van.

A tengerparti kávézó (Ulpius Ház, 2014) című regény mindenkiben reményt kelt egy kicsit, hogy érdemes hallgatnunk a szívünkben megszólaló hívó szóra, és követni az álmainkat. Senki sem ígéri, hogy ha megtesszük, akkor egy könnyed rózsaszín lányregényben találjuk magunkat. Nehézségek így is akadnak majd, de az út végén akkor is ott vár a jól megérdemelt boldogság…

Evie számára a nagyvárosi élet talán egyetlen örömét barátjának kisfia jelenti. Nem találja az útját, és csupa lélekölő állása van. A pasija és a családja tanulásra bíztatja: egy újabb iskola elvégzésével majd biztosabb munkája lehet. Legalábbis biztosan még ennél is unalmasabb – ezt súgja valami Evie számára. A hangulata akkor sem lesz jobb, amikor kiderül, hogy rajongásig szeretett nagynénje és egyben példaképe, Jo váratlanul meghal. Jo mindig is érezte, hogy unokahúga mennyire hasonlít rá, így reá hagyja legféltettebb kincsét, a tengerparti kávézót Cornwallban. Evie sokáig vacillál, hogy mit tegyen a rá szakadt lehetőséggel, hiszen messze él az üdülők álmának mondott Cornwalltól. Talán el kellene adni a helyet?

Ezen ott helyben mindenki megbotránkozik, kivéve persze Evie családját és barátját, akik szerint ez lenne az egyértelmű döntés. Vagy meg kellene tartani, és a távolból megpróbálni irányítani? Evie ezt is megpróbálja, mondani sem kell, hogy nem sok sikerrel, viszont annál több zűrrel jár a döntése. Végül csak meglépi azt, ami kívülről talán egyértelműnek tűnik, az adott helyzetben viszont annál nehezebb: mindent és mindenkit hátrahagyva Cornwallba költözik. A szívét pedig nem csak a szörfözésre kiváló hullámok dobogtatják meg, hanem az ideiglenes szakács is. Igazán kár, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. De azért az élet igazolja, hogy ha merünk lépni és dönteni, akkor megkapjuk a jutalmunkat, még ha kanyargós út is vezet odáig, a dolgok végül kisimulnak.

Fotó:
pixabay.com

A sashiko: több mint japán ruhajavítási vagy hímzési technika

A Textilművészet világában kevés olyan eljárás létezik, amely egyszerre hordoz gyakorlati, esztétikai és filozófiai jelentést. A Sashiko pontosan ilyen. Első pillantásra csupán apró, ismétlődő öltésekből álló japán hímzésnek tűnhet, valójában azonban jóval több ennél: a takarékosság, a kitartás, a fenntarthatóság és az emberi gondoskodás szimbóluma.

A DINKWAD-jelenség a fiatalok körében – amikor a karrier, a szabadság és a kutya kerül előtérbe

Az elmúlt években egyre gyakrabban bukkan fel a közösségi médiában és a társadalomtudományi diskurzusban a „DINKWAD” kifejezés, amely az angol Double Income, No Kids, With A Dog rövidítése. Magyarul nagyjából úgy fordítható: „két jövedelem, gyerek nélkül, de kutyával”.

Két keréken az egészségért és a bolygóért

A kerékpározás egyre több ember számára válik a mindennapi közlekedés praktikus és fenntartható formájává. A bicikli nemcsak a fizikai és mentális egészséget támogatja, hanem a városi légszennyezés és a forgalmi terhelés csökkentésében is fontos szerepet játszik.

A digitális zaj ellen: 6 offline tevékenység, ami 2026-ban aranyat ér

A digitális túlterheltség, az állandó értesítések és a rövidülő figyelmi ciklusok hatására egyre több kutatás és gyakorlati trend mutat ugyanabba az irányba: az emberek tudatosan visszatérnek az analóg, offline tevékenységekhez.

Az önreflexió irányított útja: Miért érdemes coach-hoz járni?

A rohanó modern világban az egyénre nehezedő nyomás folyamatosan növekszik. A karrierépítés, a magánéleti egyensúly fenntartása és a személyes hatékonyság növelése olyan komplex elváráshalmazt teremt, amelyben könnyű elveszni. Ebben a környezetben vált a coaching az önfejlesztés egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb eszközévé. De miért dönt egyre több ember amellett, hogy szakemberhez fordul, és miben rejlik a folyamat valódi ereje?