Erőszak a családban

Nem könnyű téma, de rendkívül fontos lenne, hogy laikusként is tudatosabban kezeljük, ha környezetünkben családi erőszakot észlelünk, vagy akár mi magunk is áldozattá válunk.

Bár az erőszak minden formája elítélendő és abszolút negatív hatású, ha ez családon belül történik különösen drámai. A család alapvető funkciója a védelem, a biztonság megteremtése, illetve biztosítása. Ezért ha valakit pont családi körben, családtag által ér erőszak, különösen feldolgozhatatlan és elfogadhatatlan.

A családi erőszak mögött húzódó okok nagyon sokfélék, mégis meghatározható néhány rizikófaktor, mely gyakran beazonosítható ilyen esetekben. Ilyen, szakértői kifejezéssel élve kockázati tényező lehet az, ha fiatal szülőkről van szó, akik szintén nehéz körülmények között nőttek fel, és maguk is áldozatok voltak. Sajnos az a tény, hogy valaki maga is átéli a családon belüli erőszak szörnyűségeit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő maga felnőttként, szülőként majd másfajta mintákat követ.

A súlyos szociális problémák, mint a munkanélküliség, anyagi nehézségek, rossz lakhatási körülmények, illetve ezen problémák halmozódása szintén háttér oka lehet az agresszivitásnak, mely legtöbb esetben a közvetlen környezetet, a családtagokat éri. Persze az agresszivitásra hajlamos személyiség is komoly kockázatot jelent családtagjaira nézve, a függőségi problémák (drog, alkohol) pedig szintén gyakori kísérő, illetve okozó jelenségei a családon belüli erőszaknak.

A fentiekben felsorolt tényezők is okot adhatnak a gyanakvásra, de a bántalmazásnak számos lelki és testi tünete lehet, melyek felismerése a segítségnyújtás első feltétele.

Gyerekek estében a bántalmazás jele lehet, ha túlzott visszahúzódást, bizalomhiányt tapasztalunk, vagyis egyfajta elszigeteltséget, ami általában túlfejlett fantáziavilággal párosul. Tipikus testi tünetei a bántalmazásnak az eltitkolt, leplezett sérülések, de gyanakvásra ad okot az a tény is, ha a sérülések különböző gyógyulási fázisban vannak. Aztán idetartozik még a krónikus fejfájás, illetve a pánikroham is, melyek szintén lehetnek a bántalmazás testi tünetei.

Az erőszak áldozatainak viselkedése is kifejezheti az átélt szörnyűségeket, regresszív tüneteket (ágybavizelés, gügyögés, ujjszopás) produkálhatnak, az sem ritka hogy azonosulnak a bántalmazóval, ezért védek őt, titkolóznak és maguk is szeretnek például horrorral foglalkozni vagy konfliktusok estén erőszakot alkalmazni.

Ha a felismerés és segítségnyújtás helyett inkább igyekszünk homokba dugni a fejünket, becsukni a szemünket, akkor valahol mi is cláruljuk az áldozatokat. Persze nem könnyű segíteni és nem is feltétlenül mindig a mi feladatunk, de felismerésben igen is van felelősségünk főleg, ha az erőszak a közvetlen környezetünkben történik.

Fotó:
pixabay.com