Menü

Erőszak a családban

Nem könnyű téma, de rendkívül fontos lenne, hogy laikusként is tudatosabban kezeljük, ha környezetünkben családi erőszakot észlelünk, vagy akár mi magunk is áldozattá válunk.

Bár az erőszak minden formája elítélendő és abszolút negatív hatású, ha ez családon belül történik különösen drámai. A család alapvető funkciója a védelem, a biztonság megteremtése, illetve biztosítása. Ezért ha valakit pont családi körben, családtag által ér erőszak, különösen feldolgozhatatlan és elfogadhatatlan.

A családi erőszak mögött húzódó okok nagyon sokfélék, mégis meghatározható néhány rizikófaktor, mely gyakran beazonosítható ilyen esetekben. Ilyen, szakértői kifejezéssel élve kockázati tényező lehet az, ha fiatal szülőkről van szó, akik szintén nehéz körülmények között nőttek fel, és maguk is áldozatok voltak. Sajnos az a tény, hogy valaki maga is átéli a családon belüli erőszak szörnyűségeit, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő maga felnőttként, szülőként majd másfajta mintákat követ.

A súlyos szociális problémák, mint a munkanélküliség, anyagi nehézségek, rossz lakhatási körülmények, illetve ezen problémák halmozódása szintén háttér oka lehet az agresszivitásnak, mely legtöbb esetben a közvetlen környezetet, a családtagokat éri. Persze az agresszivitásra hajlamos személyiség is komoly kockázatot jelent családtagjaira nézve, a függőségi problémák (drog, alkohol) pedig szintén gyakori kísérő, illetve okozó jelenségei a családon belüli erőszaknak.

A fentiekben felsorolt tényezők is okot adhatnak a gyanakvásra, de a bántalmazásnak számos lelki és testi tünete lehet, melyek felismerése a segítségnyújtás első feltétele.

Gyerekek estében a bántalmazás jele lehet, ha túlzott visszahúzódást, bizalomhiányt tapasztalunk, vagyis egyfajta elszigeteltséget, ami általában túlfejlett fantáziavilággal párosul. Tipikus testi tünetei a bántalmazásnak az eltitkolt, leplezett sérülések, de gyanakvásra ad okot az a tény is, ha a sérülések különböző gyógyulási fázisban vannak. Aztán idetartozik még a krónikus fejfájás, illetve a pánikroham is, melyek szintén lehetnek a bántalmazás testi tünetei.

Az erőszak áldozatainak viselkedése is kifejezheti az átélt szörnyűségeket, regresszív tüneteket (ágybavizelés, gügyögés, ujjszopás) produkálhatnak, az sem ritka hogy azonosulnak a bántalmazóval, ezért védek őt, titkolóznak és maguk is szeretnek például horrorral foglalkozni vagy konfliktusok estén erőszakot alkalmazni.

Ha a felismerés és segítségnyújtás helyett inkább igyekszünk homokba dugni a fejünket, becsukni a szemünket, akkor valahol mi is cláruljuk az áldozatokat. Persze nem könnyű segíteni és nem is feltétlenül mindig a mi feladatunk, de felismerésben igen is van felelősségünk főleg, ha az erőszak a közvetlen környezetünkben történik.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.