Menü

Újév: az év egyetlen napja, amikor mindenki tökéletesen motivált

Az újév különleges jelenség. Egyetlen éjszaka alatt az emberiség kollektíven eldönti, hogy jobb, egészségesebb, szervezettebb és hatékonyabb lesz. December 31-én még pizzás dobozok és halogatott teendők vesznek körül minket, január 1-jén viszont már fejben futunk, salátát eszünk és új életet kezdünk. Legalábbis elméletben.

Az újévi fogadalmak valójában nem ígéretek, hanem vágyálmok. Olyan mondatok, amelyeket leginkább saját magunk megnyugtatására fogalmazunk meg: „idén tényleg rendszeresen sportolok”, „kevesebbet telefonozom”, „nem hagyok mindent az utolsó pillanatra”.

Ezek a kijelentések január elején még teljesen hihetőnek tűnnek, különösen akkor, amikor az edzőtermek zsúfoltak, a naptár frissen nyomtatott, és a lelkesedés szinte tapintható. Az újév másik különleges tulajdonsága, hogy mindent újracsomagol. Ugyanaz az ember néz vissza ránk a tükörből, ugyanazok a feladatok várnak ránk hétfőn, mégis úgy érezzük, mintha kaptunk volna egy tiszta lapot. Ez a „mentális újraindítás” az újév valódi ereje. Nem a dátum változik meg, hanem a hozzá fűzött reményeink.

Természetesen az ünnepnek megvannak a maga elengedhetetlen kellékei is. A pezsgő, amelynek dugója mindig váratlan irányba repül. A lencse, amelytől gazdagabbak leszünk – ha máshogy nem, legalább tapasztalatban. És a jókívánságok, amelyek között minden évben szerepel az „egészség, boldogság, sok pénz”, ebben a szigorúan meghatározott sorrendben.

Az újév egyben kiváló alkalom az öniróniára is. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy nem fog minden azonnal megváltozni. És talán nem is kell. Az új év nem arról szól, hogy egyik napról a másikra tökéletesek legyünk, hanem arról, hogy egy kicsit tudatosabban próbálkozzunk. Néha elbukunk, néha elfelejtjük a fogadalmakat, de közben mégis haladunk.

Végső soron az újév nem más, mint egy közösen elfogadott új esély. Egy dátum, amelyre ráfoghatjuk, hogy „most kezdődik valami”. Ha ezt humorral, türelemmel és egy csipetnyi realizmussal kezeljük, akkor már tettünk is valamit magunkért. És ha január közepére elfogy a lelkesedés? Semmi gond. Jövőre úgyis újrakezdjük

Feng Shui és a színek: ezért érdemes óvatosan bánni a pirossal az otthonodban

Amikor otthonunk berendezéséről döntünk, legtöbbször az ízlésünk, a divat vagy a praktikusság vezérel bennünket. A falak színe, a bútorok stílusa és a dekorációk kiválasztása azonban egy ősi kínai szemlélet szerint ennél sokkal többről is szól.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.

Budapest Pride – közösség, láthatóság és társadalmi párbeszéd

A Budapest Pride az elmúlt évtizedekben Magyarország egyik legismertebb eseményévé vált. Bár sokaknak elsősorban a felvonulás jut róla eszébe, a Pride ennél jóval több. Az LMBTQ+ közösség számára a láthatóságot, az összetartozást és a biztonságos találkozási lehetőségeket jelenti, miközben a társadalmat az emberi jogokról és az elfogadásról szóló párbeszédre ösztönzi.