Menü

Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted

Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.

Egy igen ritka jelenséget nevezünk hipermnéziának, azt, amikor egy ember bármennyi eltelt idő után is képes minden napjára visszaemlékezni. Ez legfőképpen a hosszútávú memória miatt érdekes, hiszen egy átlagos embernek az agya szelektálja az emlékeket egy idő után. Hiszen nincs is szükségünk mindenre. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi inger és információ ér minket nap, mint nap, amit muszáj valamennyire válogatni, hogy a számunkra haszontalan dolgok ne terheljék az elménket. Szóval, ha úgy vesszük, nekünk sokszor hasznunk van abból, ha felejtünk.

Az első orvosilag leírt eset egy ma már 69 éves emberhez, Jill Prince nevéhez fűződik, akinek első emléke 1,5 éves koráig nyúlik vissza. Minden napra emlékszik a nyolcvanas évek eleje óta, de olyan részletességgel, hogy tudja kivel, mikor, mit beszélt és ez hogyan érintette őt. Ami ebben a legfurcsább, hogy csak olyan dolgokra emlékszik, ami magához köthető, a körülötte történő, rajta kívül álló eseményekre nem. Ő úgy fogalmazta meg, hogy élete egy „osztott képernyőn játszódik, egyik fele a jelen élete, a másik fele a múlt folyamatos újrapörgetése”. Az emlékek egyfolytában előtörnek, amiket a jelenbéli élmények hívnak elő. Borzasztó fárasztó lehet úgy élni minden percben, hogy nem hagy egy kis nyugtot az elménk. Egyik szempontból hasznos, mert bármire képesek vagyunk emlékezni, amit láttunk, hallottunk, azaz hasznos tudás van a zsebünkben.

Ám, ott a másik szempont, hogy nem csak a hasznos tudás és a jó emlékek raktározódnak, hanem a rosszak is. Ezek pontosan ugyanolyan fájdalommal, érzelmekkel teliek, mint mikor az adott pillanatban átéltük azt a bizonyos eseményt. Ezen memória felett nincs kontroll, szóval az ilyen emberek nem tudják befolyásolni, hogy mire emlékezzenek. A tanuláshoz szükség van arra, hogy az elme megpihenjen, de ebben az esetben ez lehetetlen. Az állapot kimerítő, nincs megállás, stresszes és nehéz.

A mai orvostudomány már rálátást szerzett már arra, hogy azok az egyének, akik ezzel a jelenséggel élnek együtt, rögeszmés viselkedést mutatnak. Ami érdekesség, hogy ez a memória nem mindig pontos, inkább csak nagyon erős, vagyis az emlékképek torzulhatnak ugyan úgy, mint más embereknél. MRI-vizsgálatokkal már kimutatták, hogy a hipermnéziás betegek halántéklebenye, és az agy egyes részei megnagyobbodtak, ezekhez kötik ezt a furcsa állapotot.

A hipermnézia egy ritka állapot, amikor az a szuperképessége valakinek, hogy mindenre emlékszik, ami vele történt a múltban. Nem minden esetben jó ez, hiszen nem csak a jó, hanem a rossz emlékek is mindig előkerülnek.

Megfázás ellen hagymával: három immunerősítő házi gyógymód

A hagyma, a méz és a gyömbér régóta része a házi praktikáknak. A hűvösebb hónapokban sokan fordulnak a természetes alapanyagokhoz, ha kapar a torkuk, folyik az orruk vagy enyhíteni szeretnék a megfázás kellemetlen tüneteit. Bár ezek a módszerek nem helyettesítik az orvosi kezelést, egyes házi készítmények segíthetnek a komfortérzet javításában és a tünetek enyhítésében.

Miért fájnak ősszel jobban az ízületek?

Ahogy beköszönt az ősz, egyre többen tapasztalják, hogy merevebbek az ízületeik, nehezebben indul a reggel, és a korábban megszokott mozdulatok is kellemetlenné válnak. A térd, a csípő, az ujjak vagy éppen a vállak fájdalma különösen azoknak okozhat gondot, akik ízületi kopással, gyulladásos betegséggel vagy régebbi sérüléssel élnek. De vajon valóban az időjárás áll a háttérben, és mit tehetünk azért, hogy az őszi hónapokban is könnyebben mozogjunk?

Térképnyelv: mitől alakul ki, és mit tehetünk ellene?

A nyelvünk állapota sokat elárul szervezetünk működéséről, betegségeinkről, és egészségünk állapotáról.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.