Menü

Amit soha ne mondj egy kismamának…

Várandósan vagy kisgyerekes anyukaként rendszeresen találkozunk kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel és olyan kérdésekkel, amiktől a falra mászunk. Nézzük mik azok a megjegyzések, amikkel ki lehetne űzni a világból a várandós vagy kisgyerekes anyukákat.

Amikor mi megtudtuk, hogy a harmadik babánk is kisfiú lesz öt éve, szinte elözönlöttek az „együttérző – lesajnáló” vigasztalások, meg a jótanácsok, hogy a negyedik biztosan kislány lenne. Köszönjük. Aki volt már várandós, tudja jól melyek azok a kérdések és kéretlen tanácsok, amelyektől az ember lánya falnak tudna menni.

Tervezett gyerek vagy becsúszott?

Alap, hogy ilyet meg se kérdeznék, de sokan mégis megteszik.

Aludj és pihenj sokat, később úgysem fogsz!

Aki a második, harmadik, többedik babáját várja, hangosan felröhög ezen a tanácson, már, ha érti és még emlékszik arra, hogy mit jelent pihenni és azt hogyan kell csinálni.

Nem baj, majd a harmadik/negyedik lány/fiú lesz!

Persze, hogy nem baj, az egészség legyen meg, a többi nem számít. Három fiam van, nem lett lányom, de majd lesz három menyem.

Túl nagy a hasad! Milyen kicsi a hasad!

Mihez képest, kihez képest, mi erre az írott szabály, van erre kódex vagy valami meghatározott centi és/vagy leírás, hogy kell ezt érteni, ha meg sehogy, akkor ne riogassuk a kismamákat.

Nem félsz a szüléstől?

Azt tudni kell, hogy itt meg kell hallgatni a kérdező szüléstörténetét meg minimum két szüléses rémtörténetet. (és tényleg elmeséli)

Egyél, úgyis kettő helyett eszel.

Itt anno meg szoktam jegyezni poénból, hogy ikrek, úgyhogy én már rég négy helyett eszem.

Megsimogathatom a hasad?

Nem. (de már simogatja is). Bírtam az ilyet és nem, nem veszik észre magukat a „nyúlkálók”.

„Még egyben?”

Igen, ezt képesek megkérdezni, minden egyes személyes találkozás alkalmával. Gondolná valaki, hogy szülés után itt flangálok az utcán, hasamra kötve egy álpocakot?

Tiszta még a magzatvíz?

Itt vajon azt várja az illető, hogy az utcán rögtön megnézzem?

Hány kilót híztál?

Itt illik visszakérdezni, hogy „és te”? Simán megtettem.

Az emberek természetesen vagy sajnos kíváncsiak, minden érdekli őket, nem maradhat előttük titok, valahol jólesik az érdeklődés, de sokszor már szó szerint is „terhes” lesz ez a dolog. Ha várandós kismamával beszélgetünk, gondoljuk át, hogy valóban illendő kérdéseket teszünk fel, ránk tartozik az egyáltalán és valóban hasznos felhozni azt a történetet, avagy sem. A kismamák pedig köszönik a sok érdeklődést, jól vannak. És pont.

A csend, amely összeköt – Mindenszentek és Halottak napja

Ahogy az ősz lassan átszínezi a tájat, és a hűvös levegőben megjelenik a füst és a gyertyák illata, elérkezik az évnek az az időszaka, amikor megállunk egy pillanatra. November elején nem a rohanásé, nem a zajé a főszerep. A temetők fényei, a mécsesek pislákolása, a virágok halk üzenete mind-mind arról mesél, hogy az emlékezésben ott van az élet legmélyebb szeretete.

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?

A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.