Ünnep egyedül, de nem magányosan!

Főiskolás éveim alatt – Szombathelyen - évekig egy idős bácsinál laktunk szobatársaimmal albérletben. Nagyon szerettünk ott lakni s azóta is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött időszakra.

Lajos bácsi, akinél laktunk, egyedül élt, felesége évekkel azelőtt meghalt. Mindig bántott, hogy miután hazautaztunk az ünnepekre, ő egyedül töltötte a karácsonyt, ezért igyekeztünk mindig feldobni az ünnepet számára: apró ajándékokkal, képeslapokkal, házi süteményekkel leptük meg. Akármikor hívtam telefonon, vagy látogattam meg a későbbi években, mindig egyedül volt, de soha nem volt magányos vagy szomorú. Lajos bácsi már nem él, de nincs olyan karácsony, hogy ne jutna eszembe.

A történet csak egy példa arra, hogy bizony vannak, akik az ünnepet nem szeretteik körében töltik, hanem egyedül. Ha a gyermekünk külföldön él és nem tud hazautazni, vagy valamelyik szülőnk dolgozik külföldön és nélküle ünneplünk, vagy a testvérünk, esetleg barátaink költöztek messze, s sajnos alakulhat úgy, hogy a szentestét nem tudjuk együtt tölteni. A testvérem Debrecenben él, tőlünk többszáz km-re, ezért nem tud minden karácsonykor hazautazni, sajnos meg kell érteni, hogy számos tényező közrejátszik abban, mikor hagyhatunk ott csapot-papot és utazhatunk haza családunkhoz. Van, hogy ez nem sikerül. Vagy nem karácsonykor sikerül. Ettől még senki sincs egyedül és senkinek sem kell magányosnak éreznie magát, az ő ünnepi időszakuk is csodálatos lehet.

Sok olyan ember van, aki egyedül él a mindennapokban, s nemcsak ünnepekkor. A fiatalabb korosztály tagjai ritkán vannak egyedül az ünnepek alatt, számukra általában ott a család és a szülők. Ha éppen úgy adódik a helyzet, hogy személyesen nem tudnak a családdal ünnepelni, akkor a mai technológiával, telefonos applikációkkal könnyedén lehet videóhívásban is beszélgetni. Ez noha csak amolyan félmegoldás, de ezáltal mégis adott a kapcsolat felvételének lehetősége.

Mély szomorúság, de vannak olyanok is, akik sajnos már nem érhetik meg az idei karácsonyt és nem ünnepelhetnek velünk. Sajnos tény, hogy a gyász ünnepekkor óhatatlanul felerősödik azoknál, akik elvesztették szeretteiket, ezt én is sokkal erősebben érzem ilyenkor. Elhunyt családtagjainkra, barátainkra is szeretettel gondolunk ilyenkor, emlegetjük őket, felidézzük a legutolsó közös karácsonyt, s ezáltal közelebb érezhetjük magunkhoz elhunyt szeretteinket is. Karácsony a szív és a szeretet ünnepe, és a szív érzi, hogy azok is ott vannak velünk a karácsonyfa körül, akiket a szemünkkel ugyan nem láthatunk, szívünkben mégis ott vannak.

Ha valaki egyedül tölti a karácsonyt, az nem jelenti azt, hogy számára szomorú és "fekete" az ünnep. Az egyedüllét remek lehetőség önmaguk megismerésére. Akik egyedül vannak, a saját örömükre cselekszenek, bármit csinálhatnak, amiben örömüket lelik. Feldíszíthetik ünnepi fényekkel a lakásukat, hallgathatnak kellemes karácsonyi zenéket gyertyafényben, megnézhetnek néhány filmet. Nem kell kapkodniuk, nincs stressz, nincs idegeskedés.

Sok cikket olvasni arról, hogy hogyan töltsük a karácsonyt, ha egyedül maradunk. Ha egyedül lennék, én valószínűleg elmennék otthonról szenteste.

Bármikor örömmel veszik adományainkat a kórházak, gyermekotthonok, állatmenhelyek. Adni sokkal jobb érzés, mint kapni! Fel lehet térképezni a környéken hol van szükség segítségre és körbejárhatjuk ezeket a helyeket karácsonykor. Végül elmehetünk a legközelebbi templomba, ahol karácsonykor pásztorjátékot adnak délutánonként és éjféli misét tartanak: mindkettő különleges élményt jelent.

Az ünnepekre minden körülmények között fel kell készülni. Azoknak is, akik tudják, hogy szeretteik körében fogják őket eltölteni, és azoknak is, akik egyedül.

Azt hiszem az ünnepeket el lehet tölteni egyedül is békében és örömben, megelégedéssel, boldogságban, ahogy óriási társaságban is, kötelező vacsorán, nagy családi rokonsággal - feszélyezetten, veszekedésekkel, sértődésekkel, magányosan.