Bad Boys - Mindent vagy többet
Michael Bay az első két Bad Boys mozival a 90-es és a 2000-es években is megmutatta, miként kell korhatáros, mégis szórakoztató akció-vígjátékot rendezni. A két főhős, a dumák és a stílus emlékezetessé tették az akkori összképet. 17 évvel később napvilágot látott a Mindörökké rosszfiúk alcímre hallgató, afféle “visszatérés”, immár Bay nélkül. Adil el Arbi és Billal Fallah akkor elkészítették a franchise legsikeresebb darabját, ami után most jött is egy 4. rész, teljesen újult erővel.
Miről szól?
A két sokat látott zsaru végre lenyugodni látszik. Mike (Will Smith) megnősül, Marcus (Martin Lawrence) egy halálközeli élmény hatására spirituálisabb perspektívából kezd tekinteni az életére. Amikor néhai főnöküket korrupciós vádakkal illetik, személyesen veszik kezükbe az irányítást és tisztázni akarják a nevét, még ha ez életveszélyes helyzetbe is sodorja őket. A sztori pedig innen adja magát, hiszen főhőseink elindulnak Miami utcáin megtalálni az igazságot, és ott pedig tömérdeknyi ellenség várja őket. Kevés alkotás mondhatja el magáról, hogy majd 20 év szünet után újult erővel tér vissza és a nézők még mindig kíváncsiak rá, viszont a Bad Boys filmekre ez tökéletesen igaz.
A forma a régi
A Mindent vagy többet alcímű negyedik kaland szinte ugyanazt a formulát követi, mint elődei. Tovább görgeti a történet fonalát, utal a korábbi részekre, miközben a saját lábán próbál megállni. Ettől függetlenül akinek ez lesz az első találkozása a Bad Boys-szal, valószínűleg nehezen fogja tudni követni, ki-kivel, milyen kapcsolatban áll, ugyanis a részek sok szempontból egymásra épülnek. Emiatt érdemes valamilyen formában kapcsolatba kerülni a franchise korábbi részeivel is, ha még nem láttuk. Az egykori rendőrfőnök besározása mellett ismét feltűnik a harmadik rész antagonistája,
Mike drogdíler fia (Jacob Scipio), némileg más szerepkörben. Nem kell nagy ötlet ahhoz, hogy végigkövessük a karakterútját, ezzel pedig meg is érkeztünk a Mindent vagy többet egyik hibájához. A most megjelent rész nem akar kreatív lenni, minden mozzanatát láttuk tucatszor, a komplett felütés, a sztori, a szereplők olyanok, mintha egy 2000-es évek eleji moziban ragadtak volna. Ehhez viszont nagyon látványos helyszínek, koreográfia van a legtöbb jelenetben, és ebben a részben az akció, valamint a humor együttesen dominál.
Az új rész nem próbál a narratívájával váratlant húzni: szituációinak alapjait már az első 10-15 percben lefekteti – legyen szó a viccforrásról, az akciózás, vagy a dráma kiváltó okairól –, hogy aztán hagyja, hadd vigye előre a lendület. Majd az egész alkotás tele lesz humorral, és az erre jellemző lendület néhány kínosabb pillanatban ugyan néha megtörik, de a különböző stílusok közötti lavírozásnak mindig sikerül elérni azt, hogy ne üljön le a cselekmény. Főgonosznak (Eric Dane) egy meglehetősen közhelyes, de nagyon is okos figurát sikerült megtenni, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy borsot törjön Mike és Marcus orra alá. Néha ugyan ellentmond magának, hisz az egyik pillanatban még azt mondja, nem öljük meg, csak megfigyeljük őket, a következőben már maga akarja elgázolni az úton fekvő párost. Viszont mint minden főgonosz esetén, az Ő fejében sincs minden rendben, így igazából az efféle “kicsapongásai” még érthetőek is, a végén pedig nem nehéz kitalálni, hogy a rosszfiúk elnyerik a méltó büntetésüket.
Darálás! Mármint a filmes darálás…
A “gonoszok” jó sokan vannak ahhoz, hogy hőseinknek legyen dolguk az aprításukkal. Adil El Arbi és Bilall Fallah rendezőpárosa is sokat tanult akcióból és dinamikából a Mindörökké rosszfiúk óta, meg láthatóan magasabb költségvetésből is dolgozhattak, aminek eredményeképp végre tényleg felrobbanthattak több épületet, és nem kellett otromba CGI-tüzet festeniük a vászonra pusztítás gyanánt. Az akciójelenetek brutálisan jók, látványosak, drónokkal harcolnak, szinte az összes jelenet realisztikus a maga módján. A sokszor őrülten száguldó jeleneteket drónfelvételek rögzítik, néha nézőként se tudjuk, hogy oldották meg azt, hogy ugyanazt a pisztolyt hol szemből, hol oldalról, hol pedig az azt szorongató tag szemszögéből láthatjuk.
Ehhez a műfajhoz valahol illik is, hogy a forgatókönyv “csavarjait” kilométerekről kiszúrni, a nyomozás, az ügy menete, a kifutása kiszámíthatók és előre érezhető, hogy minden akkor és úgy fog történni, amikor és ahogy meg van írva. Legyen szó az erősítés érkezéséről, drámainak szánt csúcspontokról, fontos döntésekről. Igyekeztek néhány újdonsággal feldobni hőseink jellemét, amelyek nagyrészt sikerültek is. Mike frissen jött pánikbetegsége realisztikus, jó drámai részeket ad a filmnek, viszont leginkább azért van, hogy a sztori végén legyen egy brutálisan látványos akciójelenet. Marcus új világnézete – miszerint Ő halhatatlan – adott egy csavart kettejük kapcsolatának, felcserélve a szerepeket, és ezek jó alapot adnak a humornak. A vicces jelenetek szerintem jól működnek, lehet, hogy egy idő után fárasztóak, viszont minden jelenetben lehet nevetni a főhőseink kijelentésein, őrült cselekedetein.
Akciók, poénok és egy adag popcorn
A Bad Boys franchise mindig is a tökös akciókról és a jó dumákról volt ismert, a filmnek nem igazán van csendesebb, elmélkedős pillanata, amit már megszokhattunk a szériától, hisz az akciómentes jelenetekben általában a címszereplők tépik egymást. A tűzharcok kemények, látványosak, emlékezetesek és Miami hangulata képes berántani az embert. A cselekmény tömve van sokat látott panelekkel, viszont ehhez a műfajhoz ez a stílus is kell. Persze sokszor megjelenik a család, az ünneplést egy közös grillezés jelenti. Viszont a jelenetek mégsem érződnek izzadságszagúnak, meg hát: el kell fogadni, hogy már nem megy minden úgy, mint régen.
Főszereplőink közel vannak a 60-hoz. Mostanra a “legendás” 15 éves Reggie felnőtt, és tengerészgyalogosként darál le egy tucat bérgyilkost. Viszont évek ide-oda a főhőseink ugyanakkora étvággyal, lendülettel vetik bele magukat az akcióba, mint 20 évvel ezelőtt, csak egy megújult stílusban. A Bad Boys - Mindent vagy többet klasszikus akció-vígjáték, végtelenül pörgős jelenetekkel, a műfaj, és a széria kedvelőinek kötelező darab. Mindenki érzi, hogy már írják az 5. részt is.
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?