Az énidő nem önzőség

Az egyéni boldogság megjelenésével egyre lényegesebbé vált a személyes jólét. Olyannyira fontossá, hogy ma már az önmagunkkal való foglalkozás adja társadalmunk alapját. Az énidő napjainkban divatos kifejezés, sok helyen látjuk, de általában elsiklunk felette. Sokan azt gondolják, hogy elegendő időt töltenek el saját testi-lelki egészségük ápolásával, de ez egy jóval hosszabb folyamat tud lenni, mint a pillanatnyi pihenés.

Mire jó az énidő?

Napjainkban rengeteg inger, elvárás, kötelezettség éri az embert a munkahelyi és otthoni elvárásoktól a közlekedésen át egy szimpla bevásárlásig. A legtöbb embernek szinte minden ideje be van osztva, alkalmazkodnia kell másokhoz, ami egy idő után megterhelő tud lenni. Ha érezted már, hogy szinte összenyom a külvilág, és nem tudod, hogy hol is vagy benne, ingerlékeny vagy, és nem érted az okát, akkor biztosan nagyon erős stresszben élsz, és kevés időt fordítasz magadra. Az énidő segít letisztázni a dolgokat, mint egy másodpercnyi teljes csend egy zajos fesztivál közepén. Ilyenkor kifújjuk az elhasznált energiákat. Tehát a stresszoldás tekintetében ez egy nagyon fontos időszak, ami lényegében véve egy alapvető szükségletünk is.

Semmittevés

Nem könnyű nem csinálni semmit – bármilyen viccesen is hangzik, de igaz – ha más nem, rá kell nézni a telefonra, mazsolázgatni a YouTube-on, vagy problémázni a házimunka felett. A nem csinálás művészete mondhatjuk úgy az, hogy nyugalomba kerüljünk önmagunkkal, vagy csak tartsunk egy 30 perces pihenőt a mindennapi teendők alól. Próbáljunk ilyenkor ne gondolni semmire, csak figyeljük meg a körülöttünk zajló dolgokat, és lehetőleg ne kommentáljunk minden történést.

A semmittevés valahol a lassítás művészete is, ami mára egy meglehetősen népszerű irányzat, idegen szóval a „slow down” mozgalom alappillére. Sétáljunk egyet a parkban, szálljunk le előbb a buszról, reggelizzünk egyet a teraszon, gyakorlatilag bármi szóba jöhet néhány perc erejéig, amire eddig sajnáltuk az időt. Érdemes beiktatni az esti rutinba egy napértékelést, vagy legalább hétvégén szánjunk néhány percet a hetünk értékelésére!

Le- és újrakapcsolódni

Legyünk egy kicsit analógok, tartsunk egy rövid szünetet a telefonhasználattal. Ha van szabadidőnk, vegyünk elő egy könyvet, fejtsünk meg egy keresztrejtvényt. Igazából bármilyen tevékenység szóba jöhet, amit élvezettel és egyedül csinálhatunk. A mindennapi rutinból való kiszakadás a kapcsolatainknak is jót tesz, hiszen feltöltődhetünk, és újult energiával vághatunk neki a mindennapi mókuskeréknek. Foglalkozzunk önismereti elméletekkel, alakítsuk át a szobánkat az adott évszakhoz illően. Kezdjünk el írni, vagy esetleg rajzolni. Találjunk ki magunknak izgalmas projekteket, amiben kiteljesedhetünk, és ilyenkor valójában a folyamat a lényeg, amellyel fejlesztjük önmagunkat.

Előre tervezni

Töltsük fel magunkat! Mozogjunk, jógázzunk, kiránduljunk. Minden perc, amit saját magunkért teszünk, azt előbb-utóbb a környezetünk is megérzi. Ha jól érezzük magunkat, jobban alszunk, és legyűrjük a stresszt, több energiánk, és türelmünk is lesz a mindennapokban, ami valljuk be, minden szinten kelleni fog. Nemcsak év elején, de év közben is rápillanthatunk jövőbeli céljainkra és természetesen a megtett útra is. Az évtervezés, a rövid és hosszú távú célok felállítása, valamint azok nyomon követése is lehetőséget nyújt önmagunk mélyebb megismerésére, erősségeink és fejlesztendő tulajdonságaink feltérképezésére.

Olvassunk!

Egy jó könyv társaságában elbújni többet jelent kellemes időtöltésnél. Olvasás során – akár egy korábbi mű újraolvasásánál is – kiszakadhatunk abból a térből és időből, amelyben éppen vagyunk. Érezhetünk olyan helyzeteket, amelyekkel talán a hétköznapok során nem találkozunk. Elmélyedhetünk saját gondolatainkban, felfedezhetjük önmagunk teljesen új oldalait, és összességében ilyenkor is magunk mögött hagyhatjuk a külvilágot egy rövid időre.

Láthatjuk tehát, hogy számos módja van annak, hogy önmagunkkal időt töltsünk még egy igazán rohanós hétköznapon is! Érdemes odafigyelni arra, hogy az énidő beiktatása a napirendbe ne egy újabb kötelesség legyen, egy feladat, amit gyorsan le kell tudni. Olyan része legyen a napunknak, ami értünk van! Bármivel is töltjük az időnket, a lényeg, hogy a pozitív dolgokra koncentráljunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen ki kell zárni a problémákat, de igyekezni kell nem magára a gondra, hanem annak a megoldására fókuszálni. Összességében nyugodt környezetben születnek a legjobb gondolatok.