Menü

Az okostelefonok hatása az emberi kapcsolatokra

Tegyük le a mobilt, kapcsoljuk ki a tabletet, hajtsuk össze a laptopot – mondaná valaki egyszerűen a párkapcsolati problémák és az okoskütyük használatának összefüggéseit, de mi a teendő, ha manapság már a három-három és fél éves gyerekek nagy része médiafüggő?

Sajnos, ha nem vigyázunk és nem figyelünk oda, akkor az emberi kapcsolatokat teljesen tönkre teheti a sok okoseszköz, internet és közösség platform. Amikor már a karácsonyi vacsora alatt arra kell kérni a vendégeket, hogy tegyék el a telefonjaikat, vagy mondok rosszabbat: egyik kollegám másodállásban vőfély, aki elmesélte, hogy egyre nehezebb dolga van a vendégsereg szórakoztatásával, ugyanis sok esetben egy lakodalomban is az emberek nagy része a telefonnal a kezében ül az asztalnál és a képernyőt bámulja. Ami számomra döbbenet, hogy templomban is végig kézben van, jó esetben lenémítva, rosszabb esetben a leggagyibb csengőhanggal a szertartás közepén.

„A mobil segít, ha távol vagytok, de eltávolít, ha közel” – szól az egyik távközlési szolgáltató társadalmi felelősségvállalását reklámozó kisfilmjének végszava, ami egy fontos veszélyt hangsúlyoz: az okoseszközök megadják a kegyelemdöfést az emberi kapcsolatoknak.

A problémás telefonhasználat elsődleges jelei a valós baráti, családi kapcsolatok leépülése, illetve a teljesítményromlás iskolában, munkahelyen.

Ha valaki egy beszélgetésnél, ebédnél, vacsoránál kiteszi a telefonját az asztalra, az zavaró lehet a beszélgetőpartner számára, hiszen egyértelművé válik, hogy az illető fél szemmel, mindig a mobilját fogja figyelni, ez a magatartás pedig bántó, idegesítő lehet, hiszen eltereli a figyelmet a környezetünkről.

A legnagyobb baj mégis talán az, hogy az emberek egy része nem technikai eszköznek, egyszerű személyes tárgynak, hanem a legjobb barátjuknak tekintik a mobiltelefont.

Azt gondolom a fentiek jelentős mértékben ronthatják az emberi kapcsolatokat, de ami igazán veszélyes és félelmetes szokás, hogy az emberek egy része, - 50%-a! – autóvezetés közben sem hagyja abba a telefonozást.

A technika előre nyomulásával egyre több helyen válnak gyakoribbá a telefon- vagy wifi-mentes zónák, nyilvános terek, vendéglők, amolyan „csendes, telefonmentes zónákként”. Ez mutatja meg, hogy némi önuralommal és mértéktartással kordában tarthatnánk mobilhasználattal kapcsolatos helytelen szokásainkat.

Pedagógusként azt látom, hogy még mindig fellendülőben van az okostelefon divatja, és főleg a tizenévesek körében okoz nagy problémát, hogy órán kikapcsolt állapotban tartsák a készülékeiket, hiszen online-függők és a közösségi térből még egy órára sem, vagy csak nehezen tudnak lekapcsolódni.

A kísértés pedig egyre nagyobb, hogy az online térben maradjunk, vagy elérhetők legyünk, jómagam például háromgyerekes anyukaként érzem annak szükségességét, hogy gyakran a telefonomra nézhessek, nem telefonáltak -e az óvodából, iskolából, nem lett beteg a gyerekem, nem keresett-e a kamasz fiam, hogy hányas lett a dolgozata. Természetesen egy ilyen állandó elérhetőség miatt is különösen nehéz megfelelő önkontrollt gyakorolni az okoseszköz felett-de nem lehetetlen.

Az okostelefon-függőség összefügg és összekapcsolódik az internetfüggéssel, ami már szenvedélybetegség kategória és szakember segítségét kell kérni a megoldásához.

Mi a helyzet a gyerekkel?

Ahogy említettem, a gyerekek három-négyéves korban már médiafüggők, követelik a mesét a tableten, profin nyomkodják-húzkodják kis ujjacskáikat a telefonon, beleszületnek szinte ebbe a közegbe, ezért is fontos, hogy a szülők foglalkozzanak eleget a gyerekeikkel, és tanítsák meg őket a megfelelő eszközhasználatra. Ehhez természetesen első és legfontosabb (lenne) a példamutatás.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Szükségünk van sportórára?

Aki szeretné nyomon követni a fizikai aktivitás legfontosabb paramétereit, hogy javíthassa teljesítményét és elérhesse sport- és testépítési céljait, annak egy sportóra megfelelő segítséget nyújt. Mire használjuk a sportórákat?

A helyes kommunikàció egy pàrkapcsolatban

A kapcsolati kommunikáció minősége valóban döntő szerepet játszik a párkapcsolatok elégedettségében és tartósságában. Az érzelmeink, szükségleteink és vágyaink kifejezése lehetővé teszi, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki partnerünkkel. A hatékony kommunikáció nemcsak a verbális megnyilvánulásokat foglalja magában, hanem a nonverbális jeleket és a hallgatás képességét is.

Hogyan legyünk energikusak húsvét után?

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, hogy a „rohanó hétköznapról” alkotott fogalmaink manapság már az év minden időszakában azonosak. Nincs igazi változás a téli és a tavaszi évszakok között. Sokunkat kimondottan jól érint a jobb idővel jövő frissesség, viszont mégsem érezzük magunkat boldogabban tőle. A kérdés, hogy mi ennek az oka.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.