Népi emlékezet őrzi a teknőkaparó emlékét, de ki volt ő?

A teknőkaparó történetéről egészen addig nem is hallottam (Makói lakos létemre), még tatám fel nem vetetett az ötletet, hogy meg kellene keressem, hogy pontosan ki is volt ő és mit csinált. Ugyanis többen kérdezősködtek tőle, hogy mit tud erről az alakról. Ő pedig csak arra emlékszik, hogy mikor kisfiú volt, akkor a világháborúból hazatért katonák, az árokparton ülve beszélgettek a teknőkaparóról.

De őt ekkor még ez nem érdekelte, így sok mindent nem tud róla. Először körbekérdeztem a családot, hogy esetleg nem e hallott valaki, valamelyik őstől történetet a táltosról. Sajnos már nem élnek azok, akik mesélhettek volna konkrétumokat is, de mindenesetre az kiderült, hogy az egyik családtagnál járt az öreg jós. Mikor kicsi volt, a szülei kérték fel a teknőkaparót, hogy készítsen nekik egy teknőt. Addig még készült a használati eszköz, hihetetlen történeteivel hökkentette meg a környéken élőket. Sajnos már ez is csak a családi emlékezetben él, hiszen régen meghaltak azok, akik átélték mindezt. Na de ennyit a családi történetről, vegyük górcső alá a teknőkaparót.

Mivel foglalkozik?

A teknőkaparók az erdélyi hegységek között éltek sátoros kocsikkal járták a vidéket, és arról kiabálták, hogy: Teknőt javítok, teknőt árulok. A járművön pedig tárolták a munkához szükséges eszközöket, kellékeket.

A makói táltos

Nem tudjuk pontosan, hol született és hol élt, pusztán annyit, hogy talán Makón vagy annak környékén. Azt biztosra tudjuk, hogy a Maros és a Tisza mentén tevékenykedett, mivel már a környező megyékben sem maradt fent róla emlékezet. Nem ismerik alakját. Hihetetlen tetteiről, nyilatkozatairól film is készült. Sajnos a készítés dátumát nem tudjuk pontosan, csak találgatni lehet. Talán 1981 vagy 1982 lehet, hiszen az egyik idős, a pápa ellenei merényletről beszélt. Azt pedig tudjuk, hogy 1981-ben történt. Ebben az alkotásban maga a férfi nem jelenik meg, pusztán azok az emberek szólaltak meg, akik a szüleiktől, a faluban lakó öregektől hallották a történeteket. De még abban a korban éltek, amikor erősen élt a köztudatban a teknőkaparó. Beleszőtték a mesékbe, és a jóslatai beszédtéma volt.

Egy egész hiedelemkör született a képességeiről és cselekedeteiről. Azt mondják foggal született, vihart tudott támasztani és lecsendesíteni, egy pillanat alatt óriási távolságokat tudott bejárni. Hihetetlen tetteit erősíti jósképessége is. Megjósolta a világ sorsát, ezért a régi öregek nagy tisztelettel beszéltek róla. Ha egy nyilatkozata beteljesült, akkor csak annyit mondtak, hogy: Megjövendölte ezt a teknyőkaparó! Nem kártyából vagy tenyérből jósolt, nem kellett neki hozzá semmiféle eszköz. Azt mondták az idősek, hogy pusztán tehetsége volt hozzá, Istentől kapta.

Jóslatai

Jó előre megjósolta a nagy makói árvizet, a technikai fejlődést, a háborúkat, továbbá jósolt a világvégéről, és beszélt az erkölcsi és társadalmi változásokról. Beszámolt egy olyan fajta jólétről, ami végül a romlásba viszi a világot. Beszélt az autók megjelenéséről, a repülőgépek elterjedéséről, a boltok, kocsmák megsokasodásáról, a dagasztóteknők eltűnéséről, meg az erkölcsök megromlásáról. A férfit és a nőt nem lehet majd megkülönböztetni, mind a kettő nadrágban fog járni, és a nőnek nem lesz semmi szégyene. A 2000-es évekre pedig nagy pusztítást mondott. A legtöbb jövendölése a háborúról és a világvégéről szólt. Ezekben a jóslatokban a táltos hagyományok, a bibliai és az egyéb jóslatok jól megkülönböztethető motívumrendszere fedezhető fel.

Történetei

Több emlékezetben is megjelenik, hogy a teknőkaparó eltűnik a forgószélben. De más hihetetlen helyváltoztatásról is beszámoltak az emlékezők. Hol Berlinből hozott kalácsot, hol pedig a pesti piacról hagymát, de volt olyan is, hogy Szegeden a polgármesternél ebédelt. Volt, aki arról számolt be, hogy a homokba rajzolt szekérre ült, majd szempillantás alatt eltűnt az öregember. Ezek a képességek emelték őt a hétköznapi emberek fölé, akik pedig megdöbbenve mesélték és adták tovább a róla szóló történeteket.

Az biztos, hogy a tanult, világot látott teknőkaparó öregember biztosan élt és létezett. Az is bizonyos, hogy hosszú életű lehetett és ameddig csak tudott tevékenykedett. Az viszont, hogy tényleg birtokolta ezeket a képességeket az kétséges. Valószínűleg gondolkodása, és műveltsége meghaladhatta a korát és a későbbi korokban élők az eseményeket, történéseket csak a nevéhez kötötték. Szájról szájra terjedt, esti mesékben örökítették át utódaiknak az idősek.

Az alakja régen és talán ma is megosztja a közvéleményt. Vannak, akik csak paraszti tudatlanságnak, és vannak, akik tényleg tisztelik és hisznek a jóslataiban. Az biztos, hogy kinyilatkoztatásai ma is megállják a helyüket, és amiről régen azt hitték, hogy bekövetkezett, az valójában még csak most fog beteljesülni.