Örökbefogadott kutya a családban

Kutyás családban felnőni olyan lehetőséget teremt gyerekeink számára, mellyel egy elfogadó, törődő, felelősségteljes élet kialakításával ajándékozhatjuk meg őket.

A háziállat a családban mindig egy pozitív életérzést hoz magával. Három gyermekes szülőkként a vágy, hogy egy háziállattal együtt nevelkedjenek a fiaink, mindig is bennünk volt, mi, szülők is kutyákkal, macskákkal nőttünk fel, valahogy a régebbi időkben ez sokkal egyértelműbb volt. A háznál ott álltak az ólak, egerészett a macska, terelt és őrzött a kutya. Manapság ez egy modern társadalomban máshogy mutatkozik. A kutyák, macskák inkább kis kedvenc pozícióban vannak, minthogy munkafeladatot lássanak el.

Hogy miért is döntsünk egy örökbefogadott kutya mellett?

Amikor megérik az elhatározás, hogy kutyával folytatjuk az életünket, érdemes fontolóra venni egy menhely látogatást. Aki már járt ilyen helyen, számára nem kérdés, hogy az örökbefogadás mellett dönt. Egyrészt sokkal jobb helyzetet teremt egy állat megmentése az adott menhelyen, másrészt hihetetlen boldogságot okoz az a tudat, hogy egy életet szebbé, jobbá tehetünk. Örökbefogadással ezt a fajta együttérzést a gyerekeinknek is megmutathatjuk.

Mivel kell számolni akkor, ha kutya kerül a családba?

Először is a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal a ténnyel, hogy egy kutya nem játék, felelősséggel tartozunk érte, mint élőlényért. Nem unhatunk rá, nem dobhatjuk ki a szemétbe, nem adogathatjuk másnak, hogy ha nincs már kedvünk hozzá.

Ezt a tényt magunkba táplálva jöhet a következő döntés, amellyel elfogadjuk, hogy ezentúl mindenhol ott lesz egy lihegő, szőrt hullató, néha mindent szétrágó eb. Igen is benne van a pakliban, hogy kárt fog tenni, felássa a fél kertet ott is, ahol nem szándékoztunk veteményezni, na meg ott is, ahol szándékoztunk, eleinte nem szobatiszta, időt kell szánni a nevelésére és a szórakoztatására. Itt jöhet képbe a gyerek szerepe először.

A nagyobb gyerekek már értik, hogy a kutyának van napirendje, amit nekik is követni kell. Ezzel együtt megérkezik a felelősség is a nyakukba, hogy a kutya nem egy plüss játék. Etetni, itatni kell, kiengedni a kertbe, játszani vele. Amellett, hogy élvezik a feladatokat, megtanulják azt is, hogy törődni kell egy másik érző lénnyel. Kölcsönös tanulási folyamat megy végbe, hiszen a kutya tanul a gazditól és gyerek felelősség vállalást tanul a kutyatartás által.

Kisebb gyermek esetében még több figyelmet igényel a kutyatartás, hiszen a szülő felelőssége hatalmas, hogy egyik fél se tegyen kárt a másikban. Egy totyogó még nem tudja úgy kontrollálni mozdulatait, annak erősségét, hogy ne okozzon néha fájdalmat a kutya számára. A mozdulatok finomságának kialakulásával együtt fejlődik a szeretet, ragaszkodás és a barátság a felek között. Az ilyenfajta tanulási lehetőség pedig néha sokkal többet ad az élethez, mint a szülői fegyelmezés.

Erdős Dorka