A viselkedési függőség okai

A viselkedési függőségek a szenvedélybetegségek külön csoportját alkotják, és ezen esetekben az érintettek nem valamilyen kémiai anyagtól (drog, alkohol stb.) függenek, hanem egy viselkedési mintázattól.

Függőségről vagy problémáról akkor beszélünk, amikor a viselkedés uralni kezdi az egyén életét, és károsítja a saját vagy környezete testi-lelki egységét, állapotát. Ezek a betegségek az önkontroll és az önszabályozás zavaraira vezethetők vissza.

A kényszeres vásárlás esetén:

családi/nevelési okok (ha a szülők a vásárlást vagy a pénzt jutalmazásként alkalmazták a gyereknél), társadalmi ok (fogyasztói társadalom, anyagias szemlélet, reklámok, hirdetések), pszichológiai okok (alacsony önértékelés, külső kontrollhely, depresszió, élénk fantázia, igény a megerősítésekre, szorongás, perfekcionizmus, énkiterjesztés, pénz, mint hatalom, biztonság, kapcsolatok, kontroll, boldogság illúziója).

A munkamániásoknál:

nevelési tényezők (a jutalmazás hiánya), családi okok (eredeti családi légkör megismétlése diszfunkcionális családban felnevelkedőknél, nagyon korán felelősségteljes szerepbe kerülés, koragyerekkori sérülések, abúzusok), kulturális, gazdasági, társadalmi okok (fogyasztói társadalom, egyén magas szintű teljesítményszerepe), pszichológiai okok (alacsony önértékelés, negatív és pozitív megerősítések szerepe, szorongás).

Kóros körömrágás esetén:

szorongás, érzelmi állapotok nem megfelelő szabályozottsága, feloldatlan pszichés konfliktusok, elfojtott szexuális vágyak, szülőkkel kapcsolatos konfliktusos helyzetek, korai anya-gyerek kapcsolati trauma, de lehet egyszerű tanult szokás is.

Kodependencia, társfüggőség esetén: szociokulturális tényezők (női szerepviselkedéssel kapcsolatos elvárások megváltozása, gyermek szülőkről való leválási folyamatának megváltozása, változtak a kapcsolati mintákra vonatkozó elvárások is), pszichés tényezők (diszfunkcionális család a háttérben, ahol az egyik szülő szenvedélybeteg vagy agresszív; traumák, korai nem adaptív sémák működése, például, hogy az egyén fél, hogy többiek bántják, vagy úgysem elégítik ki szükségleteit).

Kóros hajtépés esetén:

szorongás, depresszió, korai stresszes események, traumák, alacsony önértékelés, negatív érzelmi állapotok, az analitikus szemlélet szerint pedig autoagresszív, mazochisztikus, autoerotikus cselekedet.

Szexuális függőségeknél:

gyerekkori abúzusok, túl konzervatív, merev vagy túlkontrolláló családok, titkok a családban, nem nyílt kommunikáció, kevésbé összetartó és elkötelezettek egymás iránt a családtagok, kevés pozitív visszajelzés, kognitív okok (irracionális hiedelmek), pszichés okok (alacsony önértékelés, torzult testkép szorongás, depresszió, korai stresszes események, traumák, alacsony önértékelés, negatív érzelmi állapotok, az analitikus szemlélet szerint pedig autoagresszív, mazochisztikus, autoerotikus cselekedet.

A viselkedési függőség kezelése

Más szenvedélybetegségekhez hasonlóan a viselkedési függőségek kezelése is szakember feladata, a gyógyuláshoz mindenképpen szükség van a család támogatására, megértésére. Amennyire lehet, be kell vonni a környezetet. Gyógyszeres kezelést a tüneti indikációk alapján kell adni, például erős szorongás esetében, ez pszichiáter feladata. Elengedhetetlen a megfelelő terápiás kapcsolat, kötődési és együttműködési kontroll.

Terápiás stratégiát kell kialakítani, melyből rugalmasan kell kialakítani a következő lépéseket. Elég gyakori a kudarc, visszaesés, a tünetek romlása, de pszichoterápiával, sok munkával eredményeket lehet elérni.