Menü

Örömtréning technikája

Szükségünk van a pihenésre, de nem mindegy, milyen körülmények között és hogyan töltjük a stresszes hétköznapok utáni lazítást.

A legtöbb ember hajlamos a párhuzamot vonni a pihenés és a semmittevés között, pedig hiába édes és gondtalan a lazulás, igazán csak akkor tudunk feltöltődni, ha az erre szánt időbe aktív és élményeket nyújtó programokat is beiktatunk. A legjobb, ha olyan programot választunk, amelyek nem csupán a testnek, de a léleknek is felüdülést hoznak.

Az önszeretet az önelfogadás egy bizonyos állapota, ami olyan cselekvések által növekszik, melyek támogatják fizikai, pszichológiai és spirituális növekedésünket. Az önszeretet dinamikus, és olyan cselekedetek által fejlődik, amelyektől érettebbé válhatunk. Amennyiben úgy viselkedünk, hogy növeljük az önmagunk iránt táplált szeretetet, akkor idővel képesek leszünk elfogadni gyengeségeinket is, csakúgy, mint erősségeinket. Nem akarjuk többé megmagyarázni hiányosságainkat, megengedjük az önmagunkkal való együttérzést és elfogadjuk, hogy mi is emberből vagyunk, akik olykor hibázhatnak vagy küzdhetnek problémákkal. Ami talán a legfontosabb, világosabbá válnak számunkra életcéljaink és értékrendünk is.

Figyeljünk magunkra! Éljük meg az érzéseinket, gondolatainkat, akkor is, ha pozitív és akkor is, ha negatív! Tudatosítsuk viselkedésünket! Gondoljuk végig, milyen sikereket értünk el az életben vagy aznap! Engedjük meg magunknak a büszkeséget, fogadjuk el a dicséretet! Ne vádoljuk magunkat, hanem fogadjuk el, akik vagyunk és ne próbáljunk mindenáron megváltozni! Gondoljuk végig, hogy nehéz helyzetekben vagy akár a pozitív eseményeknél hogyan beszélünk a szeretteinkkel és próbáljunk eszerint szólni önmagunkhoz is! Tudatosítsuk azon tulajdonságainkat, amiket szeretünk magunkban! A mindfulness mindebben is segíthet minket.

Sokszor magunknak nehezebben bocsátunk meg, mint bárki másnak. Mindez önvádláshoz, később szorongáshoz vagy akár depresszió kialakulásához is vezethet. El kell fogadnunk, hogy mi is emberek vagyunk! Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy olykor mi is hibázunk. Ugyanakkor egy hibát nem is nevezhetünk igazán hibának, ha abból tanulni tudunk és ezáltal fejlődni.

Az önmagunkkal szembeni gyengédség aktív szerepvállalást jelent. Önostorozás helyett mindent megteszünk annak érdekében, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy olyan jól érezzük magunkat a bőrünkben, ahogy csak tudjuk.

A valódi értékekre való koncentrálás teljesen más megvilágításba helyez mindent, így az erősségeinket és ez által önmagunk megítélését is.

Önmagunk szeretete meghatározza a napjainkat: a világhoz és az emberekhez fűződő viszonyunkat. Azt, hogy a későbbiekben, mennyi feladatunk lesz ezen a területen, nagyban befolyásolja az otthonról hozott minta. Ha támogató, biztonságos közeget teremtünk a gyerekünknek, amiben szabad lehet, sokat segít abban, hogy felnőttként hogyan ítéli meg önmagát. Szakértők bizonyították, hogy a szorongó, teljesítményorientált közegben nevelkedő csemeték, akikre túl nagy nyomás nehezedik a gyermekkorukban, kevésbé lesznek magabiztosak felnőttként, és a magukkal szemben, illetve a környezetük által feléjük támasztott elvárások miatt labilis lelkiállapottal rendelkeznek majd. A folyamat pedig tovább generálja önmagát, hiszen egy ilyen ember utódjai is hasonló cipőben járnak majd, ha nem fordítanak tudatosan figyelmet arra, hogy dolgozzanak önmaguk elfogadásán, szeretetén.

Jól tudják ezt azok a nők, akiknek a legnagyobb démonjaikkal kellett megküzdeniük ahhoz, hogy el tudják fogadni magukat, hogy szeretni tudják azokat a dolgokat is, amik miatt a többségi társadalom vonakodva tekint rájuk, és hogy végül emberek millióinak példaképévé váljanak.

Szerző: Udvari Fanni

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.