Menü

Mekkora stressz vajon a szülőknek a „tanárlét”?

Szerintem egy átlagos szülőnek soha eszébe nem jutott soha, hogy egyszer majd tanár lesz. Karantén idején mégis az lett, és olyan tudásokat kellett elővennie, amit rég eltemetett magában. De ez vajon növelni fogja a szülő részéről a toleranciát a tanár felé, ami ugye manapság kiveszőben van? Ezt kutatják szakemberek is.

Egyeseknek jól megy, másoknál kész káosz a karantén. A szülők habitusuknak megfelelően ülnek le a gyerekek mellé tanulni, bár talán többen, amennyire erejük engedi, valóban megteszi. A gyermekeket azért sokszor lefárasztja az iskola hiányában is jelen lévő napi hirtelen hajtás, amivel ezekben az időkben nehezítve van, hogy az otthoni térbe költözik az iskola. Ez különösen nehéz ott, ahol kicsi a lakás, és mondjuk kisgyerek, netán több kisgyerek lakik. Az órákon megsokszorozódik a zavaró tényező, a diák részéről. Több ismerősöm, oktató, diák, hallgató is beszámolt már arról, hogy akár a saját, akár a másik oldalon bekiabálások, türelmetlenségek léptek fel, például a közös helyiség egyéni használata miatt.

Tény, hogy egy ilyen helyzetben a szülőknek is elő kell némileg tanárrá lépni, mert a hagyományos pedagógia színterei vagy az iskola, vagy valamilyen más, zavartalan környezet, ám jelenleg ezek közül egyik sem adott, vagy nem feltétlen adott. Így könnyen megnövekedhet a szülők tanító szerepe, arról nem is beszélve, ha a tanár mondjuk maga is idős ember, akinek gondot okoz a digitális technika elsajátítása. De emellett számos más, negatívan befolyásoló tényezőt is lehetne említeni, olyan vis maiort a vis maiorban, mint a hirtelen technikai problémákat.

Sok szülő lép elő ilyenkor magyar tanárrá, vagy éppen matematika vagy történelem tanárrá, amely nem egyszerű nekik sem. Szakemberek két irányt jelölnek meg, egy optimistább és egy pesszimistább forgatókönyvet. Van, aki szerint a szülők végre elkezdik becsülni a tanárok munkáját, mert rálátnak annak a nehézségére, nem csak oktatási, de nevelési szempontból is. A pesszimistább forgatókönyv arra mutat rá, amit már interneten is lehet olvasni, ahol szülők azt vetik fel, hogy vajon akkor most a tanár miért is kap fizetést, ha nem is tanít, hanem helyette a szülőnek kell?

Mindennek ellenére azért sok felől jön pozitív visszajelzés, ami talán nem a tragédiát vetíti előre. Mert ugye még nem beszéltünk azokról a tízezrekről, akiknek nem áll megfelelő digitális technológia a rendelkezésére. Ráadásul akárhogy is nézzük, ebben a tanévben az érettségin kívül már nem lesz oktatás, úgy tűnik. A nyár az nyár, de ezek szerint június közepéig még biztos a mostani állapotokkal, az otthontanulással kell számolni, ahol a tanóra alatt bizony belenevetnek vagy családtagjaink belesétálnak a közvetítésbe, és ahol a diák nem tudja úgy, olyan módon megkapni a szükséges tudást. Ilyenkor pedig bizony a szülőnek kell előlépnie tanárnak.

B.T.

Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák

Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.

Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?

A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.