Menü

Mekkora stressz vajon a szülőknek a „tanárlét”?

Szerintem egy átlagos szülőnek soha eszébe nem jutott soha, hogy egyszer majd tanár lesz. Karantén idején mégis az lett, és olyan tudásokat kellett elővennie, amit rég eltemetett magában. De ez vajon növelni fogja a szülő részéről a toleranciát a tanár felé, ami ugye manapság kiveszőben van? Ezt kutatják szakemberek is.

Egyeseknek jól megy, másoknál kész káosz a karantén. A szülők habitusuknak megfelelően ülnek le a gyerekek mellé tanulni, bár talán többen, amennyire erejük engedi, valóban megteszi. A gyermekeket azért sokszor lefárasztja az iskola hiányában is jelen lévő napi hirtelen hajtás, amivel ezekben az időkben nehezítve van, hogy az otthoni térbe költözik az iskola. Ez különösen nehéz ott, ahol kicsi a lakás, és mondjuk kisgyerek, netán több kisgyerek lakik. Az órákon megsokszorozódik a zavaró tényező, a diák részéről. Több ismerősöm, oktató, diák, hallgató is beszámolt már arról, hogy akár a saját, akár a másik oldalon bekiabálások, türelmetlenségek léptek fel, például a közös helyiség egyéni használata miatt.

Tény, hogy egy ilyen helyzetben a szülőknek is elő kell némileg tanárrá lépni, mert a hagyományos pedagógia színterei vagy az iskola, vagy valamilyen más, zavartalan környezet, ám jelenleg ezek közül egyik sem adott, vagy nem feltétlen adott. Így könnyen megnövekedhet a szülők tanító szerepe, arról nem is beszélve, ha a tanár mondjuk maga is idős ember, akinek gondot okoz a digitális technika elsajátítása. De emellett számos más, negatívan befolyásoló tényezőt is lehetne említeni, olyan vis maiort a vis maiorban, mint a hirtelen technikai problémákat.

Sok szülő lép elő ilyenkor magyar tanárrá, vagy éppen matematika vagy történelem tanárrá, amely nem egyszerű nekik sem. Szakemberek két irányt jelölnek meg, egy optimistább és egy pesszimistább forgatókönyvet. Van, aki szerint a szülők végre elkezdik becsülni a tanárok munkáját, mert rálátnak annak a nehézségére, nem csak oktatási, de nevelési szempontból is. A pesszimistább forgatókönyv arra mutat rá, amit már interneten is lehet olvasni, ahol szülők azt vetik fel, hogy vajon akkor most a tanár miért is kap fizetést, ha nem is tanít, hanem helyette a szülőnek kell?

Mindennek ellenére azért sok felől jön pozitív visszajelzés, ami talán nem a tragédiát vetíti előre. Mert ugye még nem beszéltünk azokról a tízezrekről, akiknek nem áll megfelelő digitális technológia a rendelkezésére. Ráadásul akárhogy is nézzük, ebben a tanévben az érettségin kívül már nem lesz oktatás, úgy tűnik. A nyár az nyár, de ezek szerint június közepéig még biztos a mostani állapotokkal, az otthontanulással kell számolni, ahol a tanóra alatt bizony belenevetnek vagy családtagjaink belesétálnak a közvetítésbe, és ahol a diák nem tudja úgy, olyan módon megkapni a szükséges tudást. Ilyenkor pedig bizony a szülőnek kell előlépnie tanárnak.

B.T.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Szükségünk van sportórára?

Aki szeretné nyomon követni a fizikai aktivitás legfontosabb paramétereit, hogy javíthassa teljesítményét és elérhesse sport- és testépítési céljait, annak egy sportóra megfelelő segítséget nyújt. Mire használjuk a sportórákat?

Hogyan legyünk energikusak húsvét után?

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, hogy a „rohanó hétköznapról” alkotott fogalmaink manapság már az év minden időszakában azonosak. Nincs igazi változás a téli és a tavaszi évszakok között. Sokunkat kimondottan jól érint a jobb idővel jövő frissesség, viszont mégsem érezzük magunkat boldogabban tőle. A kérdés, hogy mi ennek az oka.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!