Napjaink betegsége a társas magány
- Dátum: 2019.12.05., 21:24
- Martinka Dia
- elmagányosodás, facebook, hiteles, instagram, kapcsolódás, kommunikáció, közösségi oldal, közvetett, közvetlen, külvilág, kütyü, lájk, mindennapok, mobil, net, okos telefon, okostelefon, online, önismeret, poszt, pozitív, probléma, személyes kommunikáció, társadalmi kapcsolat, társas lény, társas magány, technológia, térerő., újragondol, veszély, virtuális
Sok pozitív oldala van a közösségi oldalaknak, de nagyon sok veszélyt is jelentenek, közvetlenül és közvetve is. Minél többet nyomkodod a mobilodat, minél többször kattintasz fel a facebookra, minél többször számolod meg az instagram lájkokat, annál inkább egyedül érzed magad. A valódi kapcsolatok hiánya és a virtuális kapcsolatok erősödése a jellemző mindennapjainkban.
A tinik nagy százaléka folyamatosan online van. Még nincs akkora probléma, mint Amerikában, ahol a fiatalok fele netezik egész nap, de hamarosan utolérjük őket ebben a szomorú statisztikában. Ennek pedig következménye egyfajta elmagányosodás: miközben online rengeteg barátunk van, az életben egyre nehezebben tudunk kommunikálni egymással.
Nem lennénk azonban igazságosak, ha csak a tizenéveseket hibáztatnák a jelenségért, ugyanis a szüleik sem jobbak. Szülők és gyerekek egyformán lógnak a „kütyükön”, még az ágyba is magukkal viszik. Egy kamasznak nagy szüksége lenne a személyes kapcsolatokra, mégis ők azok, akiket legjobban beszippant a világháló, szüleikkel együtt. A világháló a 90-es években még ártatlan jelenség volt, mára azonban kimutatta a foga fehérjét, és belekúszott az életünkbe, a mindennapjainkba, a társadalmi kapcsolatainkba.
Hányszor látni olyat, hogy az étkezőasztal mellett mindenki a telefonja képernyőjébe temetkezik –a szülők is! Pedig a gyerekek nem a „hegyi beszédekből” és tiltásokból, hanem a szülői mintákból tanulnak, mondhatunk akármit, ha mi nem aszerint élünk, nem vagyunk hitelesek.
Egy kutatás szerint minél többet csüng valaki a közösségi oldalakon, annál valószínűbb, hogy társasági életében elszigeteltnek kezdi érezni magát. A lájkvadászat nem véletlen a közösségi platformon, a legnagyobb baj pedig az, hogy valaki ebben méri a barátságokat, ehhez viszonyítja a társadalmi kapcsolatait.
Az ember köztudottan társas lény, azonban a modern élet inkább darabokra oszt, mintsem összehozna, a közösségi oldalak pedig azt a hamis látszatot keltik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Pedig ha valaki jól van, az úgyis sugárzik róla, látszik rajta, nem kell hozzá facebook-poszt, hogy ezt a külvilág felé megmagyarázza.
Egy pszichológus szavaival élve: „a virtuális valóság "borzasztóan torzít", hiszen nem azt fejezi ki, hogy valaki milyen, hanem hogy milyen szeretne lenni.” Ez pedig így van. Férjem szokta mondani, hogy amikor emberek kiposztolják tökéletes életüket és tökéletes önmagukat a világhálóra, nagyon gyorsan elhiszik, hogy a valóságuk is ilyen, és ettől sokkal jobban érzik magukat, miközben a problémák ugyanúgy megmaradnak. A személyes kommunikációt felváltja a virtuális tér, a családi beszélgetéseket feláldozzuk a közösségi média oltárán.
Itt az ideje, hogy újra átgondoljuk, hogyan érdemes használnunk okos eszközeinket. Hogyan teremtsünk személyes kapcsolatokat. Hogyan tanuljunk meg beszélgetni egymással! Szervezzünk olyan programokat, ahol nincs se telefon, se net, vagy legalábbis térerő.
A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.
Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.
Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.
Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.
"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?