Menü

Tabutéma: a szülési fájásokról és aggodalmakról – őszintén

A terhesség és a szülés rengeteg egyéb, járulékos testi átalakulással is jár, vagy járhat, ami természetesen nem fordul elő mindenkinél, azonban több ilyen átalakulás valós tényezővé válhat számunkra is a terhesség bármely szakaszában. Nem kell semmi bonyolultra gondolni, épp elég a terhességi cukorbetegség; toxoplazmózis; lábvizesedés; túlzott túlsúly; elhanyagolt pocaknövekedés, és az ebből kifolyólag keletkezett has tájéki bőrrepedés; sipoly és aranyér kiújulás a terhesség utolsó szakaszában, főleg a méh környékén keletkezett nyomás hatására… és még sorolhatnánk. De ezekhez nem mindenkinek lesz „szerencséje”, hiszen mindez nagyban függ az életvitelünktől, életkorunktól, és táplálkozási és mozgási szokásainktól.

Valójában azok tudnak erről a leginkább mesélni, akik már túlestek a folyamaton, és megtapasztalták ezeket az elkerülhetetlen fájdalmakat, amivel például a szülés jár. Veszélyes lehet, ha valaki nincs tisztában azzal, hogy mire számíthat, vagy épp, hogy milyen felszereléssel rendelkezik egy szülőszoba, hiszen konkrét bénító pánik is úrrá lehet rajta, például korábbi rossz kórházi élmények miatt - pedig ez megelőzhető lenne. Sokan félnek, ha már csak a kórházi eszközöket látják, vagy a helyszínen szembesülnek azzal, hogy mivel jár a szülés. Lássuk be, a kórházakban sok megható, és sok szomorú jelenetnek lehetünk tanúi, éppen emiatt olyan nemes a kórházi dolgozók munkája, akik segítenek nekünk a nehéz helyzeteinkben.

Szerencsére napjainkban minden eszköz rendelkezésére áll a kórházakban, ha bármiféle vészhelyzet áll fenn az adott orvosnak arra, hogy elősegítse a kisbaba világrajövetelét, és a kismamát se sodorhassa az adott helyzet veszélyes állapotba. Az orvosok és szakemberek felelőssége mellett pedig nem utolsó sorban ott van a saját felelősségünk is, hogy ügyeljünk és figyeljünk testünk üzeneteire.

Amennyiben lehet, meg kell próbáljunk minden nap mozogni, hogy ne árthasson a keringésünknek a sok alvással és pihenéssel járó időszak. Minden kismama álmos, de időt mindig tudunk szakítani egy kis írásra vagy olvasásra. De ha épp ahhoz van affinitásunk, fessünk, rajzoljunk, vagy tervezzük meg a babaszobát és gondolkodjunk a jövőn, illetve, hogy mit érdemes beszereznünk mielőtt megérkezik a kis jövevény. Teremtsünk időt az apukával, és a családunkkal, fontos hogy kikapcsolódjunk, és ne aggodalmasan tekintsünk a következő lépésekre. A terhesgondozás, vérvételek, és orvosi találkozók közötti időt ne töltsük feszült hangulatban.

Természetesen egészen más az élmény, ha császárral születik a baba, hiszen ott a természetes úton való születés minden szegmense kimarad, így lényegében nem érinti mindaz a fájdalom, amivel a hagyományos, komplikációmentes szülésnél jelentkezik. Nagy viták folynak a témával kapcsolatban, de mindenkinek saját szívügye, hogy mely módszerhez ragaszkodik, illetve mindenkinek a saját szüléstörténetének része, hogy végül mely módszerrel hozták világra gyermekét. A lényeg úgyis az, hogy egészséges baba szülessen.

Az is megoldás persze, hogy valaki alapból a császárt választja, és meg sem próbál természetes úton életet adni. Nem beszélve arról, hogy korábbi műtétek, és egyéb okok miatt lehet, hogy az orvosunk elvből ezt a megoldást fogja javasolni átgondolt érvek miatt. Merjünk beszélni választott orvosunkkal minderről. A lényeg, hogy ne legyünk frusztráltak, és ne fröcsögjünk, bárhogyan is alakul, mert nincs szörnyűbb egy morgó anyukánál. Egy anyukának kisgyermeke érdekében is kiegyensúlyozottságra kell törekednie.

Az viszont biztos, hogy a fájdalom kérdését nem szabadna nekünk, nőknek egymás elől titkolnunk. A sok kismamára jellemző alaptalan pánik, és bizony a nem alapos tudásra, vagy pletykákra épült tévhitek legalább olyan veszélyesek lehetnek, mint az állapotosság alatti túlzott fizikai terhelés, vagy meggondolatlan mennyiségű és intenzitású sporttevékenység.

Azzal, hogy nem beszélünk a tényekről és tévhitekről, kismama barátnőnkkel vagy ismerősünkkel, sokkal inkább csak bajt okozhat. Az aggódás és idegeskedés hozzájárulhat a koraszüléshez is, így fontos, hogy ha módunkban áll megnyugtassuk nőtársunkat. Őszintén beszélni a lehetőségekről, és átbeszélni a szüléssel járó procedúrát nem okozhat pánikot, hiszen ha megértjük mi és miért történik akkor pusztán csak tudatosítjuk hogy a biológiai felépítésünk mit tesz lehetővé, és mit korlátozhat.

A természetes úton történő szülés emberfeletti fájdalomküszöböt lép át, de a boldogság, amit saját gyermekünk születése hoz pótolhatatlan öröm – azonban ez egy hosszas folyamat, sokszor a szülést követően, hónapokkal később érkezünk el ehhez a felismeréshez. Pontosan ezért a legjobb megoldás, hogy legyünk türelemmel, és próbáljuk a helyzeteket kellő higgadtsággal és fókusszal kezelni. Nagyon szuper egyébként, ha az édesapa is jelen van a szülés pillanataiban, és kezébe veszi kisbabáját, amikor odaadják az újszülöttet az anyukának és apukának. A párkapcsolat egyik fénypontja ez a közös élmény, és nagy hatással van a kezdeti pár hónapban az édesapa és kisgyermek kapcsolatára, ahogyan az is alapvetően befolyásolja az édesanya és gyermeke kapcsolatát, hogy mennyire tölthették együtt azt a bizonyos „aranyórát” a szülés után.

Sajnos egyre kevesebben mernek gyermeket vállalni, hiszen a karrier, és egyéb munkával és tanulmányokkal kapcsolatos célok halovány vággyá fokozzák le a családi élményeket – a családban ahova születünk, és amit mi magunk hozhatnánk létre.

Ugyanakkor természetesen a családalapításhoz két ember partnersége elengedhetetlen szükséglet, hiszen másképpen nehezen alkothatunk biztos alapot. Természetesen erre sincs recept, az emberi kapcsolatok zsákbamacskák, és folyamatos munkát igényelnek a szereplőktől - de nem lehetetlen cél ebben is sikeresnek lenni. A tanulás és fejlődés folyamata pedig nem egyszer fájdalmas áldozatokkal jár, legyen az a szülésnél fellépő vajúdási folyamat fájdalma, avagy korábbi életünk időrabló és energiaszipolyozó tevékenységeitől való megválás. Fontos megtalálnunk, hogy kivel és hogyan beszélhetünk a fájdalmainkról, s átalakulásunkról, másképpen a folyamatok nem tudnak a javunkra válni, és szolgálni hétköznapi életünkben a lépcsőfokról-lépcsőfokra való apró, de fontos lépkedést. És ez a lépkedés mind szülőként, mind emberként nagyon jelentős része folyamatos változásunknak. A szülési fájdalom ennek a történetnek csak egy rövid ideig tartó része, avagy eseménye – és mégis, mennyivel másabbá tud ez a fájdalom is válni, ha velünk lehet párunk, és tudjuk, hogy mire számíthatunk, és mire kell készülnünk.

Irta: Sybilla

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Miért szeretjük, ha fáj? – A tragédia vonzereje

Furcsa kijelenteni, hogy szeretjük a szenvedést. Nem a saját életünkben persze, hanem amikor olvasunk, filmet nézünk vagy hallgatunk. Egy hős elesik, egy szerelem elvérzik, egy álom összeomlik és mi ott ülünk, lenyűgözve, néha könnyezve, néha csak csendben. Miért keresünk ilyen történeteket? Miért érezzük katartikusnak a veszteséget?