Menü

Az anyaság következményei

Most épp arról találtam egy cikket, hogy egy életre megváltozik a nők agya, mikor anyává válnak. Érdekes egy felfedezés, vajon mit akarnak ezzel mondani? Muszáj volt gyorsan elolvasnom. Nos 2016-ban idegkutatók egy csoportja tanulmányozta, hogy milyen hatással lehet az anyaság a nők agyára. 25 főt vizsgáltak MRI-vel, hogy megismerhessék az agyi aktivitásokat terhességük előtt, alatt és után. Az eredmény meglepte őket. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy nő agyi aktivitását vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált személy anya-e.

A kutatás szerint: „a férfiak, vagy a nem-anyukák nők agyában a szürkeállomány koncentráció sokkal nagyobb volt az információfeldolgozásért felelős területeken”. Különösen az emlékezet és a figyelem terén, ami bizonyos hormonváltozásoknak köszönhető, mely a terhességgel kezdődik és a szüléssel folytatódik. A folyamatban az agyi működés valamennyire inaktív lesz olyan területeken, amelyek kevésbé fontosak az anyasághoz, s fokozottan aktív lesz azon része, mely az anyai feladatok ellátását irányítja.

Ennyi. Ezt kutatás nélkül is megmondtam volna nekik, ha szólnak.

Amióta két fiam van, azóta az agyi kapacitásom nagy részét kimeríti, hogy befizessem az oviba a csoportpénzt, az edzésre a tagdíjat, a nagyot elvigyem focizni, a kicsit logopédiára vagy kézműves foglalkozásra, mennyi az osztálypénz és mikor kezdődik a szülői értekezlet. (és melyik gyerekemé). Ha még marad szabadon felhasználható területe a fejemnek, azt a vacsora kitalálására fejlesztettem ki, a tudományos kutatásoknál és világraszóló felfedezéseknél pedig jobban érdekelne, hol van megint néhány zokni párja és az edényeim fedele.

A munkahelyemen próbálom az elvárt módon működtetni az agyam, de előbb jut eszembe, hogy vajon alszik-e a kicsi ebéd után az oviban, vagy megírta-e már a témazárót matekból a nagy fiam a suliban és mikor lesz már 4 óra, hogy mehessek értük.

Nem bántásból mondom, de a férfiak nem tudnak egyszerre több dologra figyelni. A férjem még valószínűleg megtette reggel, hogy befizette a bábszínház árát az oviban, amire kértem, csak arra nem emlékszik, hogy kinek adta oda és mikor. Nem is érti, miért kérdezek ilyeneket. A boltból is hozott mindenféle jót, - még diétás csokit is nekem, tök rendi -, csak azt az egy tejfölt nem, amit két órán át vártam otthon főzés közben. Az ő szürkeállományára nem volt túl aktív hatással a szülésem? Másodszor sem?

Tehát igen, igaz, a nők szürkeállománya meg minden állománya megváltozik azzal, hogy anyukák lesznek, a kutatók nem tévedtek, a tudósok is vérprofik, gratulálok nekik, már csak azt nem tudom meddig tartott, mire erre rájöttek és mennyi munkát, pénzt áldoztak erre a fantasztikus kutatásra hosszú éveken keresztül. Inkább kérdeztek volna meg erről néhány anyukát.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.