Menü

Az anyaság következményei

Most épp arról találtam egy cikket, hogy egy életre megváltozik a nők agya, mikor anyává válnak. Érdekes egy felfedezés, vajon mit akarnak ezzel mondani? Muszáj volt gyorsan elolvasnom. Nos 2016-ban idegkutatók egy csoportja tanulmányozta, hogy milyen hatással lehet az anyaság a nők agyára. 25 főt vizsgáltak MRI-vel, hogy megismerhessék az agyi aktivitásokat terhességük előtt, alatt és után. Az eredmény meglepte őket. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy nő agyi aktivitását vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált személy anya-e.

A kutatás szerint: „a férfiak, vagy a nem-anyukák nők agyában a szürkeállomány koncentráció sokkal nagyobb volt az információfeldolgozásért felelős területeken”. Különösen az emlékezet és a figyelem terén, ami bizonyos hormonváltozásoknak köszönhető, mely a terhességgel kezdődik és a szüléssel folytatódik. A folyamatban az agyi működés valamennyire inaktív lesz olyan területeken, amelyek kevésbé fontosak az anyasághoz, s fokozottan aktív lesz azon része, mely az anyai feladatok ellátását irányítja.

Ennyi. Ezt kutatás nélkül is megmondtam volna nekik, ha szólnak.

Amióta két fiam van, azóta az agyi kapacitásom nagy részét kimeríti, hogy befizessem az oviba a csoportpénzt, az edzésre a tagdíjat, a nagyot elvigyem focizni, a kicsit logopédiára vagy kézműves foglalkozásra, mennyi az osztálypénz és mikor kezdődik a szülői értekezlet. (és melyik gyerekemé). Ha még marad szabadon felhasználható területe a fejemnek, azt a vacsora kitalálására fejlesztettem ki, a tudományos kutatásoknál és világraszóló felfedezéseknél pedig jobban érdekelne, hol van megint néhány zokni párja és az edényeim fedele.

A munkahelyemen próbálom az elvárt módon működtetni az agyam, de előbb jut eszembe, hogy vajon alszik-e a kicsi ebéd után az oviban, vagy megírta-e már a témazárót matekból a nagy fiam a suliban és mikor lesz már 4 óra, hogy mehessek értük.

Nem bántásból mondom, de a férfiak nem tudnak egyszerre több dologra figyelni. A férjem még valószínűleg megtette reggel, hogy befizette a bábszínház árát az oviban, amire kértem, csak arra nem emlékszik, hogy kinek adta oda és mikor. Nem is érti, miért kérdezek ilyeneket. A boltból is hozott mindenféle jót, - még diétás csokit is nekem, tök rendi -, csak azt az egy tejfölt nem, amit két órán át vártam otthon főzés közben. Az ő szürkeállományára nem volt túl aktív hatással a szülésem? Másodszor sem?

Tehát igen, igaz, a nők szürkeállománya meg minden állománya megváltozik azzal, hogy anyukák lesznek, a kutatók nem tévedtek, a tudósok is vérprofik, gratulálok nekik, már csak azt nem tudom meddig tartott, mire erre rájöttek és mennyi munkát, pénzt áldoztak erre a fantasztikus kutatásra hosszú éveken keresztül. Inkább kérdeztek volna meg erről néhány anyukát.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?