A portói bor, és ami mögötte van
- Dátum: 2018.07.25., 21:42
- Vass Attila
- Vass Attila
- Portó, Portugália, turizmus, utazás, úti beszámoló
Portugália kapcsán, valahogy soha nem a főváros, Lisszabon ugrik be a legtöbb ember fejében, hanem -az édes vörösboráról ismert- Porto. A haveri körkérdések után én is idetévedtem, hogy annyi portugál kollégával eltöltött munkahét után, igaz autentikus helyről ismerjem meg a helyi kultúrát.
A felütés már jól kezdődött. A nagyon hangulatos kisutcákban elterülő hostelerdőben, csak megtaláltam a nekem megfelelőt. Az egyik csinos recepciós kislány- mondani se kell- magyar volt, ami Párizsból érkezve külön üdítően hatott. A mindent kielégítő bemutatkozás során, már szemet szúrt a helyiek közvetlensége és kedvessége.
A Magyarországéhoz hasonló helyzetben (terület, lakosságszám, sok elvándorló, pesti árak) lévő turisztikai központban mindenki tudja értékelni a turistákat. A kötelező szervezett gyalogtúrámon szinte szemlesütve beszél a guide, a nyugati szemmel igen rossz helyi, fizetési viszonyokról (nettó 200 ezer forint a minimálbér). Amelyek, azért még mindig jobbak, mint nálunk. Plusz gyönyörű idő, frappáns kis épületek és sok-sok emelkedő fogadja az idelátogatót.
A testvérvárosával, Gaiával összekötő Eiffel hídról (igen, ugyanaz az építésze, aki a toronynak is) a látkép fantasztikus. A tengerparton ringatózó hajók festőiek. A táj lenyűgöző és sokkal barátibbak az árak, mint nyugaton. Minden a helyén van. Aki erre téved, feltétlenül pattanjon két kerékre, ugyanis a strandok kicsik kintebb vannak, de nagyon szépek és egyáltalán nem zsúfoltak.
A franciák-olaszok közkedvelt turista állomása ugyanis az egyre növekvő repülőforgalma ellenére sem „turista gettó”, mint például Párizs, vagy Budapest közepe. Ráadásul rengeteg megfizethető, szervezett túra segít nekünk még jobban megismerni a környéket. Általánosságban a város megmaradt emberi közvetlenségében. Ellentétben, például a komoly presztízzsel bíró Nápollyal, itt minden tiszta és rendezett. Meglepően normális az egész. Pár tisztázatlan nemi szerepű pincér éppúgy, mint vendéglátói helyek egyéb napszámosai. Van annak egy kedves bája, ha az ember sirály hangra és kellemesen cirógató napfényreébred. Minden akad itt mi szem szájnak ingere: kis hangulatos utcák, erőd, mediterrán konyha, majdnem mézédes vörös bor és persze egy utánozhatatlan közvetlen hangulat. Kötelező minden óceán parti kultúra iránt érdeklődőnek.
/Szerző és fotók: Vass Attila/
Mit ad a nézőknek a filmzene?
A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!
Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A vadkemping alapjai és szabályai
A vadkemping a környezetjárás, de sokszor inkább a természetben való kikapcsolódás egy speciális ágazata, ahol nem menedék- vagy faházakban történik az éjszakázás. Hanem helyette az élővilághoz közelibb, nyugodtabb helyszínen egy sátorban. Előnye az ingyenesség, a felszabadító természetközeli tapasztalat, hátránya a komfort szűkössége.