Miért félünk az orvostól?
- Dátum: 2018.06.28., 21:38
- Varga Ágnes Kata
- betegség, büszkeség, egészség, egészségügy, félelem, fertőzés, fóbia, orvos, pszichológia, rendelő, szövődmény, szűrővizsgálat, vérvétel
Sűrű viccek tárgyát képezi az a hozzáállás, amely szerint, ha a magyar ember orvoshoz megy, ott már nagy baj lehet. Ha nem is általánosságban, de sok emberre igaz ez. De mi annak az oka, hogy nem járunk szűrővizsgálatokra, vérvételre, nem megyünk el évente ellenőrzésekre, és mindig van egy házi gyógymód, ami előnyt élvez az orvossal és az általa felírt gyógyszerekkel szemben?
Sokan azért tartózkodnak az orvosi vizsgálatoktól, mert úgy gondolják, nekik semmi komoly bajuk nem lehet. Persze egy bizonyos fokig az optimizmus és a pozitív gondolkodás fontos és hasznos, viszont senki sem érezheti magát sebezhetetlennek, mert általában ilyen helyzetekből adódnak a legnagyobb meglepetések. Az elővigyázatosság még sohasem okozott igazán nagy kárt.

A büszkeséget is érdemes néha félretenni. A „Nekem ne mondja meg egy idegen, hogy mi a bajom!”-hozzáállás nem hasznos. Vannak az életnek olyan területei, mint például az egészségünk, amiben jó kikérni szakember véleményét. És nem lehet minden betegségre ráfogni, hogy a múlt heti meghűlés hatása, vagy az időjárás miatt van. Az orvosok nem maguknak dolgoznak, ezért amit mondanak, az bizonyosan a mi hasznunkat szolgálja.
Az egészségügybe vetett általános bizalmatlanság is egy ok lehet. Az emberek egy bizonyos része jobban fél, hogy elkap az orvosi rendelőben vagy a kórházban egy fertőzést, mint attól, hogy a betegség elhanyagolásának következményei lesznek. Ez pedig gyakran oda vezet, hogy egyáltalán el sem mennek, még akkor sem, ha úgy érzi, muszáj lenne. Ugyanis minden betegség sokkal rosszabb, ha még tetézik egy vírussal, amit a rendelőben kapnak el. Ez egy idő után komoly fóbiává is válhat, ezért érdemes figyelni rá és elfojtani még azelőtt, hogy gondot okozna.
Persze vannak olyanok, akik tényleg magától az orvostól félnek, és az is előfordul, hogy valaki attól tart, hogy kiderül, valami komolyabb betegsége van. Ám mindezek a problémák egy kis hozzáállás-változtatással enyhülni tudnak, és nem fognak akadályt jelenteni. Ha pedig valaki túlságosan fél az orvostól, annak is egy szakembert érdemes felkeresnie tanácsért.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről
Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.
Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot
Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.