Deadpool ezúttal felrázva, keverve

A szuperhős filmek erdejében járva akad egy furcsa, jóképű mutáns csodabogár, aki humorával, feszes fenekével és pengéivel levett minket a lábunkról. Deadpool immáron visszatér, hogy laza eleganciával vicceljen át, két órát, velünk.

Hát igen, igen, igen megszakadt a szívem. Két éve Deadpool jött, látott és verdestük a térdünket a popkulturális utalásaitól. Élettel teli volt, vicces, szexi és még látványos is. A kis lesajnált X-Men figura megmutatta, hogy kell sikerre vinni a Foxot. Miután a pénz a legjobb motiváció az álomgyárban, így folytatni kellett immáron a Disney égisze alatt a tapló kardforgató kalandjait, aki olyan, mint anno a Duracell nyuszi csak megy, megy és nem tud meghalni. Sajnos az összkép a második résznél már korántsem olyan pozitív, mint azelőtt. Jöjjön tehát a nagy párharc a mozi jin és jang oldala közt. Daedalont bevenni, kezdünk.

A DC utalások és az anyacég Marvel fejőstehenének fricskázása telitalálat. Az akciók roppant látványosak és Ryan Reynolds rutinból hozza kedvenc karakterét. A mellé beszervált állítólagos rosszfiú, Kábel legalább annyira menő, mint a Bosszúállók Thanosa. Nem véletlen, hogy ugyanaz a színész játssza (Josh Brolin). A viccek ülnek, de kicsit olyanok, mintha rövidfilmekre tervezték volna őket nem egy egységes, koherens egészbe. A lendület és a szerkezet állandóan hullámzik. Egyszerre akar a Deadpool 2 paródia és komoly mű lenni. A nem kicsit gyönyörű szerelmének elvesztésének gyászában őrlődő főhős kálváriája megindító, de nem üti meg a poénbetétek magával ragadó szintjét. De sebaj, a cél itt is nemes, meg kell menteni egy kisfiú lelki üdvét. Mindenki a duci tűzgyújtó mutáns életére hajt.

A színészek lubickolnak a szerepeikben és az X-Force bevetésén nem tudtam nem visítozni a röhögéstől. Külön plusz pont Brad Pitt nyúlfarknyi cameója. Aki felismerte, az a vendégem bármire. Domino, az új, dögös afroamerikai mutáns is messze felülteljesít. Sajnos a hölgy feszes keblein kívül marad a hagyományos akció, az viszont van dögivel. Sok karakterrel játszik a film, ami jót is tesz neki. A végjáték kissé belterjesre sikerült, de nem is baj. Ez csak egy amcsi szuperhőspoén egyveleg semmi több. A végjelenetek, pedig a legszebb önparódia kategóriájába fognak tartozni. Mindez a „stúdiótól, aki megölte Rozsomákot". Lehet, hogy nem üt akkorát, mint a whiskyre a szabadesés, de kellemes humorlöket a fáradt napokra a film. Adjunk egy esélyt neki. Felrázva és keverve, elölről-hátulról, Deadpool még mindig vicces. A sikert elnézve lesz még itt muníció. Lökjek tovább Ryan és hála istennek a te anyukádat még mindig nem Mártának hívják. Mókára fel.

/Szerző: Vass Attila/